Enciklopédia

Nagy veszteség érte az erdélyi tudományosságot az elmúlt év nyarán. Életének 85. évében, 2013. június 17-én elhunyt a 20. századi gyógynövényismeret, -kutatás és természetvédelem kiemelkedő egyénisége, Rácz Gábor professzor.

…„az 1918 utáni erdélyi magyar a nyelvéhez menekült, a bőrén érezte, hogy nyelvében él a nemzet”. Ebben a konok helytállásban támogatta, hitében erősítette őt kora két híres költője, Reményik Sándor és Áprily Lajos.

Kettős évforduló kínált alkalmat és teremt keretet a bánságiaknak, hogy a Marostól az Al-Dunáig elterülő tájegység jeles személyiségeinek legkiválóbbikáról, a kultúrintézmények sorát alapító politikusról, közhivatalnokról, szépíróról, műgyűjtőről és művészettörténészről, csicseri Ormós Zsigmondról (1813–1894) megemlékezzenek.

Alburnus Maior, Verespatak, Goldbach, Rotseifen, Gultbach, Roşia Montană… s vajon még hány neve volt a történelem folyamán? Mert az itteni aranyat évezredek óta ismerték és bányászták a történelem viharában egymást váltó, vagy egymással együtt élő nemzetek.

A sakkterápiás módszert több mint két éve találtam ki, azóta folyamatosan finomítom, csiszolom. Minden játszma és az azt követő beszélgetés segít abban, hogy a módszert minél jobban hasznosítsam terápiás céllal. Egy-egy sakkterápiás beszélgetés után, hiszem, hogy nincsen vesztes, hanem mindketten nyerünk.

Az elmúlt év október 25-én volt 160 éve annak, hogy elhunyt id. Szász Károly, a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára, jogtudós és politikus. A feledés határmezsgyéjéről előkívánkozó példaértékű személyiség egyike a „hajnal embereinek” Berde Mária regényéből.

Újabb építészeti és írásbeli adalékokkal gazdagodott Magyarvista művelődéstörténete. Az Árpád-kori templomáról híres, kőfaragók és gazdálkodók lakta kalotaszegi falu az anyaországból Erdélybe, ezen belül Székelyföldre látogató, illetve az onnan hazafelé tartó turisták egyik kedvenc helyévé vált, ami egyfelől Árpád-kori templomának, másfelől a helyi népviseletnek köszönhető.

Az orgonák használatának kérdése a 16-18. században igen ellentmondásos az erdélyi reformátusoknál. Az ellentmondásosság a reformációig nyúlik vissza, amikor az új teológiai alapvetések nemcsak a dogmatikát, hanem a hangszerek templomi használatának kérdését is újraértelmezték.