Starmüller Katalin

Starmüller Katalin festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1959. november 22-én született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészet–restaurálás–pedagógia szakán végezte. Meghatározó tanárai voltak: Miklóssy Gábor, T. Szűcs Ilona, Tóth László, Cseh Gusztáv, Rusz Lívia és Veress Pál. Erdélyben számos egyéni kiállítása nyílt az évek folyamán, és Magyarországon is rendszeresen részt vesz csoportos tárlatokon. Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, a Barabás Miklós Céhnek, az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének, a magyarországi Colosseum Művészeti Csoportnak, valamint a Klikk Art Centrum Egyesület tiszteletbeli tagja.

Főiskolai tanulmányainak elvégzése után különböző tárlatokon mutatta be festészeti, grafikai, valamint kerámia- és textilalkotásait. Tizenhárom egyéni kiállításon tekinthette meg alkotásait a művészetkedvelő közönség. Évente számos csoportos grafikai, festészeti kiállításon vett részt.

1996-ban a budapesti Nemzeti Galériában megtartott Corpus című nemzetközi tárlaton egy grafikáját állították ki. 1998-ban, ugyancsak a Nemzeti Galériában a Miklóssy Gábor és tanítványai című kiállításon is részt vett. Egyik alkalommal Lőwith Egon megjegyezte, hogy Katalinnak köszönheti a Madarak sorozatát, ugyanis az ő kisplasztikai munkáiból inspirálódott. Starmüller Katalin rendszeres résztvevője az Ars Sacra egyházművészeti tárlatoknak.

A művész már három évtizede az opera-, operett-, balettelőadások díszleteinek és jelmezeinek alkotója a Kolozsvári Magyar Operánál. A teljesség igénye nélkül soroljuk fel azokat az előadásokat, amelyek alkotómunkájáról tanúskodnak. Pályafutása a Fodor Sándor Csipikéje nyomán készült gyermekopera díszlet- és jelmeztervezésével indult, ezt követték a Vajda János Leonce és Léna (jelmeztervező), valamint Erkel Ferenc Névtelen hősök (díszlet- és jelmeztervező, 1998) című operáihoz készített díszletei és jelmezei. A görgőkön forgó díszletelemek lehetővé tették a gyors színváltozásokat. További munkái: Erkel Ferenc: Brankovics György (jelmeztervező), F. Schubert – H. Berté: Három a kislány (díszlet- és jelmeztervező, 2000), valamint Lehár Ferenc: A víg özvegy (díszlet- és jelmeztervező). Balett-előadások számára is készített díszletet, jelmezt, ezek közül említésre méltó: Bartók Béla zenéjére – Pókok (díszlet- és jelmeztervező), P. I. Csajkovszkij – Capriccio (díszlet- és jelmeztervező), Samuel Barber zenéjére – In memoriam J. F. Kennedy (díszlet- és jelmeztervező), S. Prokofjev: Klasszikus szimfónia (díszlet- és jelmeztervező), Hamupipőke című balettelőadás (díszlet- és jelmeztervező), Hary Béla – Hófehérke című előadás (díszlet- és jelmeztervező), Kodály Zoltán: Galántai táncok (jelmeztervező), F. Chopin: Romantikus keringők (jelmeztervező), Gipsy Kings zenéjére – El Amor (jelmeztervező), A. Adam: Giselle (díszlet- és jelmeztervező), valamint L. Delibes: Coppelia (díszlet- és jelmeztervező). A Giselle díszletét átvitték a kolozsvári román operába is.

Demény Attila két kamaraoperája számára – Bevégezetlen ragozás – Haláltáncjáték és a Parafarm – készített díszletet és jelmezt. Az utolsó meggymag című előadás díszlettervezője volt. Több operaelőadás esetében a díszlet- vagy a jelmeztervező munkatársaként dolgozott: G. Verdi: Álarcosbál és Rigoletto, továbbá a kortárs magyar operák és daljátékok közül: Vermesy Péter Ördögváltozás Csíkban, Vajda János: Mario és a varázsló. A Kolozsvári Magyar Operában a 2018–2019-es évadban bemutatták G. Verdi Otello című operáját, amelyhez a szobrokat, köztük a színpadképet uraló arkangyalszobrot, Starmüller Katalin készítette.

A hajdani Rudnay-tanítvány, Miklóssy Gábor festőművésznek Starmüller Katalin úgy vált méltó tanítványává, hogy soha, egyetlen gesztussal sem volt epigonja mesterének. Németh Júlia műkritikus így méltatja a kolozsvári díszlettervező, festőművész alkotásait:

„Mintha sajátos etűdökbe, különböző hangszerelésű művészi tanulmányokba konkretizálta volna az egyéni ihletforrásaival, meglátásaival dúsított, gazdag útravalót. Innen a figuratív festészet, a realitás iránti vonzódása, vagy ez utóbbi álmokkal kevert, szürrealisztikus változatának gyakori megnyilvánulása festészetében. A tematika is fölöttébb változatos. Starmüller Katalin szorgalmasan keresi, és lépésről lépésre fedezi fel önmagát, saját értékeit. Sajátos, konstruktivista-kubista formakonstrukciói egy olyan irányba jelentenek nyitást, amely csupán a művészi hozzáállás igényességében és a gyakran jelentkező vallásos tematikában utal mesterére, Miklóssy Gáborra.”