Sikeres volt a 2021-es esztendő

Hétéves az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület

Hivatalos bejegyzésének hetedik évfordulóját ünnepli a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület, s ez alkalmat ad a visszatekintésre. Az igen mozgalmas első öt év után a hatodikra árnyékot vetett a koronavírus-világjárvány, ám a tavalyi esztendő – a megszorítások dacára – ismét sikeres volt.

Az egyesület elnökeként A kora újkori Erdély társadalmi felépítésének címertani megjelenítése című előadásommal részt vettem október 20. és 23. között Madridban a VI. Fülöp, Spanyolország királya fővédnökségével tartott 34. Genealógiai és Címertani Világkongresszuson; ugyanakkor képviseltem az egyesületet a Genealógiai és Heraldikai Világszövetség küldöttgyűlésén is. Szintén akkor és ott tartotta éves közgyűlését a Nemzetközi Címertani Akadémia, amelynek levelező tagja vagyok.

Az egyesület sikeres korábbi nemzetközi szerepléseken van túl. Elnökeként előadással részt vettem a 32. és 33. Genealógiai és Címertani Világkongresszuson 2016-ban Glasgow-ban, illetve 2018-ban a franciaországi Arrasban, a 27. Zászlótudományi Világkongresszuson, 2017-ben Londonban, 2018-ban a lengyelországi Cieszynben a 4. Európai Címer- és Zászlótudományi Konferencián, 2019-ben Varsóban a Nemzetközi Genealógiai Akadémia 11. tudományos kollokviumán. (2020-ban a nemzetközi szakkonferenciák elmaradtak.)

2021-ben a szervezet közreműködésével kis székely címersarok is helyet kapott a Csíkszépvízen kialakított, augusztus 14-én felavatott Székely Határőr Emlékközpontban. A lépcsőfeljáróban többek között régi és új székely címerek, valamint a székely székek címerei tekinthetők meg.

A szerző a 34. Genealógiai és Címertani Világkongresszuson

2021. július 29-én, pontosan a Román Királyság bővített címerének a Hivatalos Közlönyben való megjelenése százéves évfordulóján az egyesület megemlékező előadást szervezett Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumnak időlegesen helyet adó Lábas Házban. Az egyesület partnere volt két zászlókiállításnak, amelyek megnyitóján tárlatvezetést tartottam: március idusán a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központban, valamint október 8-án Zabolán, a Mikes-kastély rendezvénytermében, ahol a Csángó Néprajzi Múzeum gyűjteményének részét képező magyar történelmi zászlók rekonstrukcióit sorakoztatták fel.

A Miklósvár első írásos említésének 810 éves évfordulója alkalmából július 25-én tartott ünnepségsorozat keretében az egyesület elnökeként székely jelképeinkről értekeztem a Kálnoky-kastélyban. A Wegener Pro Sanitate Alapítvánnyal partnerségben a székelyek régi és új jelképeiről tartottam előadást Kézdivásárhelyen a Tudástár előadássorozat keretében, október 4-én.

Az egyesület adományaként megterveztem a nagy­galamb­falvi Kányádi Sándor Általános Iskola címerét, amit be is mutattam a tanoda névadó ünnepségén, szeptember 12-én. Szintén a szervezet adományaként terveztem címert a Kiskereki Református Egyházközségnek.

Az erdélyi magyar heraldikus, aki véglegesítette Nagy-Románia címerét címmel online előadást tartottam Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) címerművészről a Moldvai Köztársaságban szervezett 15. Heraldikai Szimpóziumon. A szeptember 1. és október 2. között Jászvásárban szervezett XXIII. Monumentul nemzetközi műemlékvédelmi szimpóziumon Fél évezredes címeregyüttes a székelydályai református templom szentélyében címmel tartottam, szintén online előadást.

Végül bemutattam a madridi előadásomat november 14-én Vízaknán, az Ars Hungarica 2021 – Nagyszebeni magyar kulturális fesztivál rendezvénysorozat keretében, amelynek partnere volt az egyesület.

Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület köszönetet mond támogatóinak, a Bethlen Gábor Alapnak, a Communitas Alapítványnak, Vaida Botondnak, és mindazoknak, akik adójuk felajánlható hányadával hozzájárultak programjai sikeréhez.

Új hozzászólás