A nyolcvanas évek szűk világában a színház fontos szerepet töltött be a városom, az emberek életében. Kevés volt az élmény másutt is, a gyermeki fantáziát a könyvek mellett, mint képi anyag, kizárólag a színház és a heti húsz percnyi tévéfilm táplálta. A toronyházban, ahol felnőttem, annyi gyerek volt, hogy mindenféle társaságra telt belőle.
Befészkelte magát a világzene a mérai csűrszínpadra (FOTÓK)
A Mérai Világzenei Fesztivált először rendezték meg idén a cifra-kalotaszegi településen július utolsó hétvégéjén. A szervezők a világfesztivállal szerették volna fellendíteni a faluturizmust, valamint felhívni a nemzetközi figyelmet a kalotaszegi népi kultúrára. Mintegy 2500-an voltak kíváncsiak a rendezvényre, az idelátogatók jelentős része pedig külföldről érkezett. Közel kétszázan a faluban igényeltek szállást, így sokan a kalotaszegi népi motívumokkal tarkított tisztaszobákat is megcsodálhatták, és a helyiek életébe is betekintést nyerhettek.
A csütörtöki bemelegítő koncerttel indított, majd a pénteki kalotaszegi népzenész-találkozóval folytatott világzenei fesztivál a hétvégén csúcsosodott ki. És bár a szervezők idén a magyar népzenére fókuszáltak, a zenei paletta így is magáért beszélt: a Szarka-teleken felállított csűrszínpadon többek között a Góbé zenekar, Csík János és az Esszencia zenekar, a Tárkány művek, Nikola Parov, Herczku Ágnes, Tcha Limberger, a Buda Folk Band, a Nadara, valamint a Palatka is fellépett. A film- és színházkedvelőket csűrstúdió, a gyermeket csűrfia, a társadalmi kérdések iránti érdeklődőket pedig Igen, tessék!-eresz várta.
Fotók: Demeter Zsuzsanna
Új hozzászólás