Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022), a kötetben szereplő szövegeket Czintos Emese ültette át magyar és angol nyelvre.
A szerző olyan fotográfusokat hívott össze és „állított munkába” e nagy esztétikai igényességű album kiadásával lezárt projektje során, mint Rohonyi D. Iván, Bogyó József László és Kegye Lenke. Fényképeik a mai Kolozsvár palotáit illusztrálják, és az idő tükrében párbeszédet folytatnak az ugyanezen épületekről készült képeslapokkal vagy korabeli felvételekkel (a 19. század végétől a ’70-es évekig), amelyek közül néhány a Kis-Szamos partján fekvő multikulturális város emblematikus nevezetességét ábrázolja, mint például a Bánffy-palota, a Rhédey-palota vagy a római katolikus státus palotái.
Ha megnézzük Ancuța-Lăcrimioara Chiș életrajzát, több olyan aspektust is azonosíthatunk, amely a többféle érdeklődésű szerző szellemi portréjának felvázolására szolgál, alátámasztva az előbb kifejtett állításokat: görögkatolikus teológiát végzett (kettős szakirány: teológia–szociális munka), keresztény régészetből szerzett mesteri oklevelet, és doktori tanulmányokat folytatott a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán, amelyet a feminista mozgalomról szóló disszertációval fejezett be. Az értekezést 2012-ben közzé is tette, A diszkrimináció fogalmának kritikája a feminizmus szemszögéből címmel (O critică a conceptului de discriminare din perspectiva feminismului. Argonaut, Cluj, 2012).
A szerző többi műve, szintén az albumok kategóriájában, a 2011-ben alapított Egykori Kolozsvár Kulturális Egyesület égisze alatt megvalósuló, hosszú múltra visszatekintő projektet támogatják és erősítik: Old Cluj-Napoca. 1377–1940 – A legszebb képek / Cele mai frumoase imagini / The Most Beautiful Pictures (2011); Clujul interbelic în imagini și reclame / Interwar Cluj in Pictures and Advertisements [A két világháború közti Kolozsvár képeken és reklámokon] (2013); Clujul de altădată – fascinant, elegant, spectaculos / Fascinating, elegant, spectacular – Old Cluj [Az egykori Kolozsvár – lenyűgöző, elegáns, elragadó] (2014); Az egykori Kolozsvár varázsa / Farmecul Clujului de altădată / The Charm of Old Cluj (2015); Clujul de altădată / Cluj of Times Past [Egykori Kolozsvár] (2016); Farmecul vechilor urbe ale Județului Cluj / Charming Old Towns of Cluj County [Kolozs megye régi városai] (2016); Promenadă prin Clujul de altădată / A Promenade through Old-Time Cluj [Promenád az egykori Kolozsváron] (2017); Clujul de ieri și de azi / Cluj – Then and Now [Kolozsvár – akkor és most] (2018). Érdemes megjegyezni, hogy az előbb felsorolt albumokat információban gazdag leírásaik és kiváló képanyaguk miatt a szakbibliográfiákban is jegyzik, és a Kolozsvárra látogató román és külföldi turisták is nagy érdeklődéssel keresik őket.
Ancuța-Lăcrimioara Chiș egy interdiszciplináris, a maga nemében újszerű kutatásra vállalkozott, egy sajátos univerzum feltárására: a dohányzás művészetét jeleníti meg Romániában. A kutatás több sikeres országos kiállítás koordinálása, valamint négy mű publikálása révén valósult meg. Az utóbbiak közül három olyan kiváló művészeti album, amely mind a közönség, mind a kulturális sajtó elismerését elnyerte: Patimă și viciu, artă și fum. O istorie ilustrată a fumatului în România [Szenvedély és bűn, művészet és füst. A dohányzás illusztrált története Romániában] (2012); Art and Smoke. An Illustrated History of Smoking in Romania [Művészet és füst. A dohányzás illusztrált története Romániában] (2012); Artă și fum – seducția unui viciu / Art and Smoke – a Seductive Vice [Művészet és füst – egy vétek kísértése] (2015); Artă, istorie și fum / Art, History and Smoke [Művészet, történelem és füst] (2018). Ezekkel a figyelemre méltó munkákkal Ancuța-Lăcrimioara Chiș olyan személyiségek mellé csatlakozik a helyi mentalitástörténet területén, mint például Ștefan Lemny, Andrei Oișteanu vagy Constanța Vintilă-Ghițulescu.
Ancuța-Lăcrimioara Chiș több mint száz egyéni fotódokumentációs tárlatot rendezett, számos fesztivált szervezett és koordinált (például: Egykori Kolozsvár, kolozsvári versfesztivál és -verseny), 2016 decembere óta pedig szakfelügyelőként dolgozik a kolozsvári városi kulturális központban, a Szabók bástyájában zajló kulturális tevékenységeket irányítja.
A bevezetőből és öt fejezetből álló, célszerűen tagolt kötet a benne szereplő palotákat ugyancsak öt kategóriára osztva mutatja be, és, amint már említettük, az album alkalmas arra, hogy az olvasót ezeknek az épületeknek az újra felfedezésére ösztönözze. Az album szerzőjével együtt megcsodálhatjuk a kolozsvári palotáknak az idő múlásával változó árnyalatait, számba vehetjük gazdagságukat, és adott esetben megpróbálhatjuk megfejteni a rejtélyeiket. A terület fontos kutatói sem maradnak ki a könyvből – ezt a célt szolgálja a mű végén található bibliográfia.
A bevezetőből megtudjuk, hogy a „palota” szó a latin Palātium szóból származik, amely Róma hét dombjának egyikére utal, ahol Augustus római császár lakott. A kifejezés kultúrtörténeti hátterén túl, amit a szerző kiválóan összefoglalt, jegyezzük meg, hogy „…a világszerte palotának nevezett épületek méreteivel és jelentőségével összehasonlítva elrugaszkodottnak tűnhet, de a főnemesi épületek mellett sok más, a 19. század végén, 20. század elején Kolozsváron épült nagyméretű épületet is palotának hívtak. Ebben az albumban a Kis-Szamosra épült város 35 palotáját mutatjuk be, öt kategóriára osztva: főnemesi paloták, köznemesi paloták, bérházként, hotelként stb. működő paloták, intézményi paloták, modern paloták.” A mai értelemben vett palota kifejezés minden olyan tekintélyes épületre utal, amelyben valamely hatóság vagy közintézmény székhelye van, vagy amelyet nemes, uralkodó, államfő vagy kormányfő rezidenciájaként használnak.
A Kolozsvári paloták egyúttal izgalmas vitaanyag az időről és a térről, pontosabban az idő nyomairól a téren, a Kolozsvárt építészetileg gazdagító palotákról, ugyanakkor felsorakozik az egykori Kolozsvárt bemutató, hasonló szellemiségű és hasonló jellegű könyvek mellé.
Az album egyik meglepetése Szilvássy Karola (1876–1948), báró Szilvássy Béla – a Szilvássy-ház tulajdonosa – lányának a megidézése. Kolozsváron kevesen emlékeznek már erre a rendkívüli, nonkonformista nőre, aki „kiemelkedően művelt nő volt, az öltözködésétől kezdve a társadalmi szerepvállalásáig mindenben szakított korának kánonjaival”. Neve összekapcsolódik Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának (eredetileg 1934 és 1940 között öt kötetben jelent meg) regényes történetével, az író róla mintázta a szépséges Milóth Adrienne alakját.
A művészi eleganciájú album, a Kolozsvári paloták szöveganyaga filmre kívánkozik. Egy tehetséges rendező kiváló dokumentumfilmet készíthetne belőle, a narrátori szerepben Ancuța-Lăcrimioara Chișsel.
(Rostás-Péter Emese fordítása)
