A református egység ünnepe

Nagyszabású rendezvénysorozat zajlott Gyulafehérváron és Nagyenyeden

Az Alkotmányozó Zsinat 2009. május 22-én, Debrecenben fogadta el a Magyar Református Egyház alkotmányát, amely kimondta a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egységét. Ezzel magyarországi, kárpátaljai, partiumi, erdélyi, délvidéki, felvidéki és tengeren túli tagok erősítették meg a soha meg nem szűnt hitvallásos és testvéri közösségüket. A reformátusok azóta évről évre megünneplik az összetartozásukat, a Magyar Református Egység Napját idén az Erdélyi Református Egyházkerület szervezte meg május 20–21-én, Gyulafehérváron és Nagyenyeden, de egyes programok már május 19-én, csütörtökön elkezdődtek.

A Magyar Református Egység Napjának részeként három kiállítás is megnyílt május 19–20-án Gyulafehérváron. Az érdeklődők Bethlen Gábor és Apafi Mihály által jegyzett dokumentumokat, évszázados könyveket, iskolai köteteket tekinthettek meg, megismerkedhettek egy Kárpát-medencei iskolatörténeti vándorkiállítással, valamint szemügyre vehették a 2015‑ben indított Rómer Flóris Terv keretében felújított templomok és műemlékek sorát.

„Itt vagyunk, és ezer év múlva is itt leszünk”.
Kiss Gábor felvétele

Elsőként május 19-én, csütörtök este nyílt meg a Református iskolatörténeti mozaik című tárlat a Római Katolikus Érseki Hivatal Egyházművészeti Múzeumában. A Református Tehetséggondozó Alapítvány által összeállított Kárpát-medencei iskolatörténeti vándorkiállítás harminckilenc nagy méretű képösszeállításban mutatja be a protestáns oktatás Kárpát-medencei térhódítását, kialakítását és megerősítését, a mozgalom meghatározó alakjait, valamint az oktatástörténet kiemelkedő településeit és intézményeit. A kiállítás megnyitóján Csűry István királyhágómelléki püspök a Róm 13,10 verssel köszöntötte az egybegyűlteket: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” A püspök hangsúlyozta: a felekezeti oktatást a szeretetre kell alapozni mindenkor, és a teljes társadalomnak ezt a pedagógiai módszert kellene alkalmaznia.

A tárlat kurátoraként Péter Csaba, a Kolozsvári Református Kollégium lelkipásztor-tanára a kiállítás által bemutatott történelmi adatokat ismertette. A reformációt követően párhuzamosan jelent meg és terjedt el a Kárpát-medencében is az anyanyelvi istentisztelet és oktatás. Az első iskolák, amelyek az egykori plébániai iskolákból nőtték ki magukat, az alapfokú oktatást szolgálták, majd kialakult a kollégiumi modell, amely azóta is szolgálja az egyházat. Debrecen, Pápa, Sárospatak sorába hamarosan Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagyenyed is bekapcsolódott, ahol református lelkészképzést végeztek, valamint a külföldi akadémiákon való továbbtanulásra készítették elő diákjaikat. Nagy Éva, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsadója köszöntőjében a protestáns tanintézményeket az anyanyelv szeretetével, szellemi gazdagsággal, a fiatalok lelki formálásával kötötte össze. Veres Stelian kanonok házigazdaként köszöntötte a jelenlevőket, figyelmükbe ajánlva a gyulafehérvári főegyházmegye ezeréves történelméből ízelítőt adó egyházművészeti kiállítást. Gudor Kund Botond nagyenyedi esperes köszönetet mondott a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek a kiállítás megszervezésében való együttműködésért.

Másnap, május 20-án Régi tankönyvek a protestáns oktatás szolgálatában címmel nyitottak újabb kiállítást a gyulafehérvári Museicon nevű egyháztörténeti és egyházművészeti múzeumban. Az eseményen Gudor Botond esperes és Ana Dumitran muzeológus mondott köszöntőt, Gordán Edina és Florin Bogdan szervezők pedig a tárlatot ismertették. A kiállítás a Collegium Academicum alapítása utáni évszázadok egy-egy szeletét mutatja be, kiemelten foglalkozva a gyulafehérvári időszakkal. Megtekinthetők Bethlen Gábor fejedelem eredeti adománylevelei, amelyekben a Tokaji Hétszőlő birtokkal és 20 ezer forinttal biztosította a Collegium Academicum működéséhez szükséges anyagi feltételeket, emellett a fejedelmi könyvtár két kötetét is kiállították. A gyűjtemény kiemelt darabja a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár legrégebbi nyomtatványa, Duns Scotus 1474-es munkája, valamint egy 14. századi antifonálé töredéke is látható benne. Megtekinthető Apafi Mihály két eredeti oklevele, amellyel 1662-ben Nagyenyedre költöztette a kollégiumot, tanárainak pedig kiváltságokat adott, emellett a kollégium törvényei, diáknévsora, kéziratos iskolai jegyzetek, a kollégium önképzőköri jegyzőkönyvei, a könyvtár 1752-es katalógusa, a Theologiai Közlöny című diáklap egyik száma, ösztöndíjak kimutatása, valamint fizikai kísérleteket ábrázoló kézirat és illusztráció. A kiállításon Johann Heinrich Alsted, Johann-Heinrich Bisterfeld és Philippus Ludovicus Piscator gyulafehérvári professzorok tankönyveit is meg lehet nézni, továbbá Kótsis János album amicoruma is felsorakozik. A kiállítás létrejöttéhez a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár, a Teleki Téka, a Román Akadémiai Könyvtár Kolozsvári Fiókkönyvtára, a Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár és a Nemzeti Egyesülés Múzeuma járult hozzá, és június 5-ig látogatható.

Pásztor Dániel tiszáninneni püspök áldást kér a felújított alvinci templomban. Illyés Szabolcs fényképe

Szintén május 20-án nyitották meg az Ideje az építésnek című kiállítást a gyulafehérvári Megyei Múzeumban, ahol Gudor Kund Botond esperes, Gabriel Pleșa, Gyulafehérvár polgármestere, valamint Ana Dumitran muzeológus köszöntötte az érdeklődőket. Az eseményen Pásztor Dániel tiszáninneni püspök megnyitotta a Magyar Református Szeretetszolgálat Szeretethíd programját is, amelynek idei jelmondata a következő volt: Szeretethíd Kárpátaljáért. A háború elől menekülők segítése mellett május 21–22-én Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokat tartottak, jelenleg tizenkétezer önkéntes építi a szeretet hídját.

A Teleki László Alapítvány kiállítása a határon túli magyar műemlékek felújítását, restaurálási folyamatait, az építészeti és a restaurátori beavatkozások módszereit, a Rómer Flóris Terv eddigi eredményeit mutatja be interaktív elemekkel. Magyarország kormánya 2015 októberében indította el a Rómer Flóris Tervet, amelynek lebonyolítója a Teleki László Alapítvány, célja pedig a határon túli, magyar vonatkozású épített örökség feltárása, megóvása és megismertetése. A Nagyenyedi Református Egyházmegyében közel ötven templom (jelentős hányadában műemlék templom) részesült részleges, teljes felújításban, vagy templomres­taurálási terv elkészítésében. A felújítások értékes épületeket mentenek meg a pusztulástól, a restaurátori beavatkozások korábban nem ismert freskókat és műrészleteket tártak fel. A kiállított tablók látványelemei középkori templombelsőre utalnak, amelyek interaktív foglalkoztató térrel bővülnek ki, ahol a látogatók falképeket restaurálhatnak, falakat kutathatnak, régészkedhetnek, valamint forgatható hengerek segítségével felújított vagy felújításra szoruló falképsorozatokat rakhatnak ki. A kiállítási tablók szövegei román nyelven is olvashatók.

Népszerű az iskolatörténet a kutatók körében

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Egyháztörténeti Tanszéke hetedik alkalommal is megrendezte az egyháztörténeti konferenciáját május 19–20-án. Az eseményt idén az Erdélyi Református Egyházkerület társszervezésével Nagyenyeden tartották.

Az oktatás, tanítás, tanulás témakörei uralták az idei konferencia tematikáját, hiszen az egyházkerület 2022-t a református oktatás évének nyilvánította, megemlékezve Bethlen Gábor fejedelem négyszáz évvel ezelőtti iskola­alapításáról. Egy 1656-os Apáczai-idézet, „Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról” adta az esemény címét, amelyen negyvenegy előadó mutatta be kutatásait a gyulafehérvári-nagyenyedi kollégium történetének témakörében, emellett kitekintettek a Kárpát-medencei magyar református, lutheránus és unitárius iskolák, kollégiumok, valamint a jelenkori protestáns oktatás történetére is. Az előadások három szekcióban, három helyszínen zajlottak párhuzamosan.

A konferencia megnyitóján Szegedi László Tamás püspökhelyettes a nagyenyedi kollégium egykori diákjaként a Zsid 10,39 verssel köszöntötte az egybegyűlteket: „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” A generális direktor felidézte, hogy Erdély oktatási intézményeiben a helytállás, hit embereit nevelték az évszázadok alatt, akik nem hátráltak meg a nehéz történelmi időkben sem, így a múltból erőt merítve méltók lehetünk a jövőre is. Szegedi László ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyenyedi kollégiumban egyensúlyban volt a tudomány és teológia tanítása, a lélek ápolása mellett arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogyan kell túlélni a mindennapokat. „Az első iskola a templom. Addig lesz nagy egy nemzet, amíg a templomba, a gyülekezet közösségébe a gyerekeket egészen fiatalon behozzák” – tette hozzá a missziói előadó.

Az idei konferencia az eddig szervezettek közül a legnagyobb, az előadók nagy létszáma pedig bizonyítja, hogy az iskola- és oktatástörténet népszerű téma a kutatók körében – mondta el Kolumbán Vilmos József szervező, a Protestáns Teológiai Intézet rektora. „Az elmúlt évszázadokban számtalanszor bebizonyosodott, hogy az oktatás és a tanulás megtartó erő a közösségekben” – indokolta az idei témaválasztást.

Magyarlapádi fiatalok tánca. Kiss Gábor felvétele

A kétnapos konferencián a következő előadások hangoztak el: Buzogány Dezső: Diákélet a Gyulafehérvári Kollégiumban. Alstedius tanulmányi beosztása a diákok számára; Ősz Sándor Előd: A Bethlen-kollégium gyulafehérvári korszakának oktatói és diákjai; Gudor Kund Botond: A gyulafehérvári-sárospataki kollégium életének 44 éve Erdélyben; Tóth Zsombor: A 17−18. századi hugenotta recepció erdélyi centruma: Nagyenyed és szellemi környezete; Verók Attila: Mivel fűtöttek az „enyedi kohó”-ban? A nagyenyedi református kollégium szellemi olvasztótégelye: a könyvtár; Rácz Emese: „Könyveknek szörnyü szük voltok miatt”. A könyvbeszerzés lehetőségei és eszközei a nagyenyedi kollégiumban; Gordán Edina: Dézsi Márton tanítványai 1671 és 1676 között; Oláh Róbert: Erdélyi diákok ismeretlen bejegyzései németalföldi album amicorumokban; Csorba Dávid: Enyedi diákok Zürichben (az ún. Csécsi-ösztöndíj); Kimpián Annamária: Csajághy János (kb. 1673–1712) kuruc brigadéros iskolai jegyzete; Bibza Gábor: „Okos teremtett állat”, avagy Gyalakúti Lázár János és a felvilágosodás kezdetei Erdélyben; Bart­ha Zoltán: A Kolozsvári Református Kollégium 18. századi mecénásai. A Bánffy család; Tasnádi István: Út a püspökség felé – Zágoni Aranka György pályaképe; Kolumbán Vilmos József: Köpeczi Bodosi Sámuel tanulmányai és peregrinációja; Hegyi Ádám: Bázeli disputációk hungarus paratextusai 1586–1759; Szögi László: A református peregrináció és a hazai református felsőoktatás mennyiségi adatai és feldolgozásának problémái 1588–1918; Durovics Alex: Amit a számok mutatnak. Diákok az ágostai hitvallású líceumokban (1790–1850); Kónya Annamária: Egy kissé elfeledett iskola. A kassai református iskola története a kora újkorban; Kónya Péter: Felső-Magyarországi rendek Kollégiuma, az első magyarországi evangélikus főiskola; Zsigmond Attila: „…rector Zilahensis, tandem academias salutavit…” A zilahi rektória mint karrier­lehetőség, 1646–1800; Szabadi István: Kora újkori neolatin költészet a Debreceni Református Kollégiumban; Bozzay Réka: A debreceni kollégiumnak nyújtott holland, svájci és angol segély története; Kovács Mária-Márta: Erdélyi református kollégiumi gyűjtemények ötvöstárgyai; Molnár Lehel: Scholae militantes. Fegyelmezés 1719-ben a tordai Unitárius Gimnáziumban; Pálfi József: Keresztesi József és a váradi iskola újraszervezése; Somogyi Alfréd: Líceumtól a teológiáig. Református oktatás Losoncon a 17–20. században; Tárkányi István: A Skóciai Szabadegyház ösztöndíjának története; Kovács Sándor: „…mekkora hátramaradás kézírásban heverő könyveinknek, ki nem adhatása…” Unitárius nyomdaalapítási kísérlet 1814-ben; Ballai Zoltán: Államosított kollégiumok ingó vagyonának visszaszerzési kísérlete 2020–2021-ben; Biró István: A kolozsvári magyar felekezetközi egyetem története; Petheő Attila: Párhuzamos utak a Trianon utáni felvidéki református és világi oktatásban; Tömösközi Ferenc: A Komáromi Református Koedukált tanítóképző története; Czinke Zsolt: A Komáromi Református Egyházmegye Könyvtárának története a 20. század első felében; Sógor Árpád: Nagyenyed meghatározó szerepe id. Hegyi István (1914–2004) lelkipásztor életében; Füstös Paul-Gabriel: Kóruséneklés és zenei élet a Kolozsvári Református Kollégiumban a két világháború között; Imreh Jenő: Oktatási kérdések az 1848–49-es szabadságharc idején; Földváryné Kiss Réka: Pap László református dékán életútja; Veres Emese-Gyöngyvér: Élet a kollégiumban – Gyurka József csernátfalusi kántortanító önéletírásából; Ambrus Mózes: Lelkészképzés a Dél-Erdélyi Református Egyházkerületi Részben a második világháború alatt; Szénási Lilla: „Ezeket hirdessed és tanítsad!” A felvidéki református hitoktatás 100 éve, különös tekintettel a hittankönyvekre; Kállai Benedek: A Nyüvedi Református Iskola és az impériumváltás.

Az elhangzott előadásokhoz kapcsolódó kutatásokból – az előző évekhez hasonlóan – idén is tanulmánykötet készül.

Egyszerre tíz templomban szólt Isten igéje

Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül.

Magyarlapádon Kató Béla erdélyi püspök a Zsolt 100,4 alapján hirdette az igét: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” Kató Béla a hálaadás jelentőségére és erejére hívta fel a figyelmet. Rámutatott: amikor hálaadásra nyílik a szánk, és bizonyságot tudunk tenni a szabadításról, megnyílik az életünk is.

Ugyanitt ünnepelt Novák Katalin köztársasági elnök is, aki elmondta: felelősségteljes feladat ma magyarnak lenni. Háború, ideológiai rombolás idején a templomokat semmisítik meg először, mert tudják, hogy ezek a közösség megmaradásának kulcselemei. A mai templomépítésekkel, újításokkal és felszentelésekkel azt üzenjük, hogy itt vagyunk, és ezer év múlva is itt leszünk. A köztársasági elnök azt kívánta, egy évezred múlva is magyarul szóljanak, és testvérnek szólítsák egymást Magyarlapádon az emberek.

Marosszentimrén a Római levélből szólt az ige: „hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (13,14) Csűry István királyhágómelléki püspök rámutatott: azt hinnénk, ma már nincsenek csodák a világban, pedig az is csodának tekinthető, hogy az egyetlen lelket számláló marosszentimrei gyülekezet temploma újra megtelt. Meg lehet élni tehát újra a csodákat, ha bízunk Istenben, hogy megtart az elindított úton.

Kéménden 30 éve nem tartottak istentiszteletet, ezúttal azonban újra megtelt a templom. Steinbach József dunántúli püspök hirdette az igét a Zsolt 121 alapján, arra híva fel a figyelmet, hogy bár egymás segítségére vagyunk az összetartozásban, a legnagyobb segítségünk továbbra is Isten marad. „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsolt 121,1–2)

Algyógyon a templom mellett az IKE megújult ifjúsági központjáért is hálát adtak. Az istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdette az igét a Bibliaolvasó kalauz által kijelölt versek alapján (Róm 13,11–14), hangsúlyozva, hogy „akkor van jövőnk, ha Isten világosságában nézzük a múltunkat, jelenünket, jövőnket”.

Csombordon Fekete Károly tiszántúli püspök az egységnap vezérigéje alapján hirdette az igét: „Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,31–32) A püspök kitért arra, hogy a jelmondattá vált igében a hangsúly sohasem az ellenségen van, hanem azon a mindent elsöprő bizonyosságon, hogy Isten az Egyetlen: „Ha valakinek Istene van, akkor mindene van.”

Csombordon a helyi fiatalok is kivették részüket az ünneplésből. Orbán Eszter fényképe

Magyarigen és Boroskrakkó közösen ünnepelt. Előbb Magyarigenben tartottak hálaadó istentiszteletet, ahol Géresi Róbert felvidéki püspök hirdette az igét az 1Kir 8,28–30 alapján. Biztatásként elmondta, hogy a hívők imádságai összekapcsolódnak a felvidékitől a dél-erdélyi szórványig. De nemcsak a templom lehet az imádság helye, hanem azon kívül is szólhatunk az Úrhoz, aki meghallgat. Az ünneplők ezután a boros­krakkói templomhoz látogattak, ahol ige, áldás és ima hangzott el.

Szászvárosban Szenn Péter horvátországi püspök a templomok és lelkek megújulásáról beszélt a Róm 13,11–14 versek alapján. Az igehirdetésen elhangzott, hogy bár a világnak más elvárásai vannak, nekünk, keresztyéneknek továbbra is Krisztust kell követnünk. „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” (13. vers)

Székelykocsárdon Halász Béla délvidéki püspök hirdette, hogy nemcsak templomot kell építeni, hanem gyülekezetet is, bevonva az ifjúságot, fiatalokat, gyerekeket, hiszen annak a közösségnek van jövője, ahol gyermekek is vannak. Az 1Kir 6,11–13 versekből szólt az ige, az Úr ígérete, hogy nem hagyja el népét.

Alvincen Pásztor Dániel tiszáninneni püspök a Zsolt 65,5 versre építette az igehirdetést: „Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” A püspök szerint a templomnak othonná kell lennie a gyülekezet számára, ahova betérhetnek a hívek ugyanúgy, mint az atyai házba.

Gyulafehérváron a hit, bizonyságtétel és hálaadás hármasára épült a Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök igehirdetése az Ézs 12,1–6 alapján. Biztatóan szólt a gyülekezethez, hangsúlyozva, hogy bár nem úgy látszik, hogy békés korszak várna ránk, mégis beteljesül az álom, mert Isten szava ígéri azt nekünk. „Ezért a békéért készek vagyunk könyörögni, készek vagyunk rá várni.”

Az istentiszteleteken szolgálatot végeztek az egyházmegyék esperesei, lelkipásztorok, bekapcsolódtak a helyi közösségek tagjai, köszöntőket mondtak testvérgyülekezetek, valamint más felekezetek képviselői is. Gyerekek, felnőttek és idősek, itthon levők és határon túlról érkezettek egyaránt ünnepeltek, hálát adtak, tartalmassá, emlékezetessé téve az összetartozás napját.

A tíz gyülekezet – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – által a teljes Kárpát-medencei református közösség ünnepelhette az összetartozást. Kiss Gábor fényképe

Emléktáblát lepleztek le a régi nagyenyedi püspöki házon

Emléktáblát leplezett le Kató Béla püspök és Novák Katalin magyar köztársasági elnök az egykori nagyenyedi püspöki házon pénteken, május 20-án. A régi püspöki lak bejáratánál álló emléktábla három nyelven hirdeti az épület eredeti rendeltetését: öt református püspök szolgálati és lakhelye volt 1784 és 1847 között. A kollégium mellett húzódó Bethlen utcában található ingatlanon a szomszédos, régi tanári lakásokkal együtt nagyszabású felújításokat végez az Erdélyi Református Egyházkerület az anyaország támogatásával, hogy az iskolának és a helyieknek is hasznos, önfenntartó komplexumot, egy modern borutcát alakítsanak ki.

A 17. század jelentős részében Gyulafehérvár adott otthont a református püspöknek, de ideiglenes jelleggel már korábban is laktak Nagyenyeden református püspökök Toronyai Máté és Tasnádi Ruber Mihály személyében. Később nagyenyedi lelkipásztorokat, Vásárhelyi Molnár Istvánt (1720–1728), valamint Dézsi Lázár György (1767–1773) és Szigeti Gyula István (1737–1740) kollégiumi tanárt választották meg püspöknek.

A püspökök szolgálati helyükön laktak megválasztásuk után is, de felmerült, hogy legyen egy állandó lakhely Nagyenyeden. Eperjesi Zsigmond püspököt 1782-ben hívták meg nagyenyedi lelkésznek, és özv. gr. Székely Lászlóné gr. Thoroczkai Zsuzsánna 1783. június 2-án a Miriszló (ma Bethlen Gábor) utcai házát a Református Egyházkerületnek adományozta. Eperjesi Zsigmond püspök 1784. október 18-án költözött be a püspöki lakba, és 1793. november 14-i haláláig lakott ott. Utódja, Keresztes Máté 1794 tavaszán foglalta el a püspöki lakot, azonban rá egy évre elhunyt. Abats János követte a püspöki székben, aki 1796. április 28-án érkezett meg a püspöki házba. Az ő idejében bővítették ki az épületet: megépült a konyha, a cselédház, a szekérszín és az istálló. A kollégium fával és munkásokkal segítette az építkezést. 1816-ban Bodola János nagyenyedi kollégiumi tanár lett a püspök, majd 1836-tól Antal János marosvásárhelyi kollégiumi tanár töltötte be a tisztséget, 1848 októberében azonban a forradalmi események miatt Marosvásárhelyre ment. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc alatt a püspöki lak megrongálódott, és bő tíz éven át elhagyatottan állt. A református püspökök székhelye 1854-től napjainkig Kolozsvár.

A nagyenyedi épületben, felújítása után, a kollégium tanárai laktak egészen az 1948-as államosításig, a rendszerváltás után pedig szociális lakásként működött. Az Erdélyi Református Egyházkerület a Bethlen Gábor Kollégium épületével és az utcában található három tanári lakással együtt kapta vissza az ingatlant. Ehhez visszavásárolták a szomszédos épületeket is, hogy egy egységes tömb kialakításával tervezhessék meg a jövőbeli komplexumot. Öt éve a magyar kormány támogatásával teljes felújítás, átalakítás zajlik, hogy az iskolát kiegészítve önfenntartó, a helyi közösség számára is hasznos épület­együttest alakítson ki az egyházkerület. A projekt részeként borászatot, rendezvényszervezésre alkalmas helyszíneket és szálláshelyet is befogadnak majd a jelenleg felújítás alatt álló épületek.

Az egykori püspöki házban rendezvényterem, vendégszobák, kiállítótér kap majd helyet, tágas udvarral kiegészülve. A bejárat mellett felállított emléktáblán a következő felirat olvasható három nyelven: „E házban éltek és látták el hivatalukat az Erdélyi Református Egyház püspökei 1784 és 1847 között. Eperjesi Zsigmond 1748–1793, Keresztes Máté 1794–1795, Abacs János 1796–1815, Bodola János 1815–1836, Antal János 1836–1847. Helyreállíttatta az Erdélyi Református Egyházkerület a magyar kormány támogatásával 2022-ben.”

Egyszerre tíz templomban szólt a hálaadás Dél-Erdélyben – a boroskrakkói református templomban is. Haracsek Lehel felvétele

Ünneplés Gyulafehérváron

Közel kétezerötszáz résztvevővel zajlott le a Magyar Református Egység Napja május 21-én, Gyulafehérváron. A Kárpát-medence minden szegletéből érkeztek a hívek, hogy együtt élhessék meg a református egyház közösségének összetartozását. A dél-erdélyi szórványban megtartott idei egységnapnak különleges üzenete volt: minden magyar református számít.

Az egységnapi rendezvény Bethlen Gábor fejedelem szobrának leleplezésével indult az egykori Collegium Academicum épületének közelében. Deák Árpád nagyváradi szobrász alkotását Kató Béla püspök, Novák Katalin köztársasági elnök és Gabriel Pleșa gyulafehérvári polgármester tárta fel. A szobor tudósként, bibliaolvasó fejedelemként ábrázolja Bethlen Gábort, aki a magyar és román közösség számára egyaránt építő, hasznos intézkedéseket hajtott végre. A Collegium Academicum intézményét 1622-ben alapította, ennek évfordulója előtt tiszteleg az idei egységnapi rendezvény, emellett az Erdélyi Református Egyházkerület 2022-t a református oktatás évének nevezte. A szobor talapzatán a fejedelem neve, születésének és halálának évszáma (1580–1629), valamint híres hitvallása áll: „SI DEUS PRO NOBIS, QUIS CONTRA NOS” (ROM 8,31) COLLEGIUM ACADEMICUM 400 (1622–2022). („Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” – Róm 8,31.)

Az ünnepség kezdetén Kató Béla erdélyi püspök házigazdaként köszöntötte a vendégeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy pontosan tizenhárom évvel ezelőtt, 2009. május 21-én Debrecenben alakult meg a Magyar Református Egyház, és azóta először ünnepeljük szórványban az egységnapot. „Ez is bizonysága annak, hogy Gyulafehérváron is lejárt a felejtés ideje, azoknak az ideje, akik a fejedelem emlékét ki akarták törölni. Ma már a többség képviselői is úgy gondolják, gazdagabbak lesznek, ha beemelik magyar református értékeinket a város történetébe” – fejtette ki a püspök. Kató Béla továbbá hangsúlyozta: a magyar református közösség testvéri kezet nyújt románnak és németnek, lutheránusnak, unitáriusnak, ortodoxnak, római és görögkatolikusnak egyaránt. A 400 éves kollégiumról való megemlékezés mellett a kulturális, szellemi környezetet is ünnepeljük, amelyből kinőtt – nemcsak a kollégiumot, hanem az országot átfogó egészet, a fejedelem művelődéspolitikáját, amely ma is szolgálja jogutódai, a nagyenyedi kollégium és a kolozsvári teológia által Erdély szellemi felemelkedését.

Bethlen Gábor akkor alkotott Erdély földjén maradandót, amikor mások pusztítottak – mondta el ünnepi beszédében Novák Katalin köztársasági elnök. 400 év telt el, de bennünket ma is lenyűgöz és kötelez a református fejedelem, hogy „építsünk téglából és habarcs­ból épületeket, igéből és hitből lelki, szellemi védőbástyákat. A kettő együtt, anyag és szellem, test és lélek – ez a templom.” A köztársasági elnök hangsúlyozta, a határon túli magyar közösségek építése és megmaradása olyan közös érdek, amely sosem szól mások ellen. „A köldökzsinórt az anyaország és a tőle elszakított magyarok között soha nem fogjuk és nem hagyjuk elvágni” – jelentette ki Novák Katalin.

Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint Bethlen Gábor Kelet-Európában példaképként állhat bármelyik nemzet politikusa előtt. „Bethlen Gábor éles szemmel, előrelátó képességgel és sok tapasztalattal jutott arra a következtetésre is, hogy építkezni – különösen, ha egy kis népről van szó – csak úgy lehet, ha béke van. Ha az erőt, energiát, az emberi életeket nem háborúskodásra, pusztításra használják fel, hanem az alkotásra figyelnek” – mondta el a miniszterelnök-helyettes, majd hozzátette: a szoborra tekintve jusson eszünkbe, hogy érdemes küzdeni azért, amiben igazán hiszünk.

Gabriel Pleșa gyulafehérvári polgármester a kötelességről beszélt, hogy nemzetiségtől függetlenül építsük tovább elődeink hagyatékát. Bethlen Gábor fejedelem érdemei nem vitathatók, Erdély egyik legvirágzóbb időszaka köthető a nevéhez, így ma méltón tér vissza a vár szívébe, az általa alapított Collegium Academicum közelébe. Victor Opaschi vallásügyi államtitkár elmondta: a hitbeli és vallásszabadság a demokrácia alapértékei, az államtitkárságnak pedig elsődleges feladata a felekezetek, valamint az egyházak és az állam közötti jó kapcsolat fenntartása. Gudor Kund Botond esperes szerint az erdélyi református végvárrendszer lelki megerősödésének lehettek tanúi az egybegyűltek, hiszen a százból egy elveszett juh példázatához hasonlóan bebizonyosodott, hogy az utolsó református is számít. „Krisztust keresve a dél-erdélyi szórványainkban élő utolsó reformátusokat is megtalálhatjuk” – jelentette ki az esperes.

Az istentiszteleten az apostoli köszöntést Csűry István királyhágómelléki püspök mondta el, a Róm 14,1–4 alapján a lekciót Géresi Róbert felvidéki püspök olvasta fel, a bűnvalló imát Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök, a prófétai imát pedig Pásztor Dániel tiszáninneni püspök mondta el.

Balog Zoltán dunamelléki püspök a Zsolt 133 alapján hirdette az igét: „Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” Az igehirdetés során elhangzott: nehéz cipelni a magyar történelem terhét, tőle várni a megtartatást, mert a történelem önmagában nem tart meg. Az ige azt üzeni: jó közösségben együtt lenni – ez az ember alapvető állapota, teremtési rend. Bár a hétköznapok kihívásai közepette úgy tűnik, nehéz együtt lennünk, közösen gondolkodnunk, a zsoltár mégis arra biztat, hogy gyönyörűséges a közösség, hiszen oda küld áldást az Úr, ahol a testvérek együtt vannak. Balog Zoltán továbbá elmondta: az egyben tartó erő maga Jézus Krisztus, belőle jön a keresztyén szeretet mindenki iránt – ez a szeretet összehoz és helyreigazít. Egyedül ő képes legyőzni a gyűlöletkeltést, a hamis propagandát, ennek pedig jó példája az együvé tartozás: „Mi már együtt vagyunk. Legyen így együtt a nemzet is.”

Az Úr imádságát Halász Béla délvidéki püspökkel mondhatták el a hívek, az úr asztalához Szenn Péter horvátországi püspök hívta a gyülekezetet. A szereztetési igét Fekete Károly tiszántúli püspök olvasta fel, majd Steinbach József dunántúli püspök mondott imát. Az Apostoli hitvallást Krasznai Csaba, az amerikai Kálvin Egyházkerület püspöke mondta el, a nyilvános vallástételt és fogadalmat, bűnbocsánat-hirdetést, meghívást az úrasztalához Vass Zoltán torontói lelkipásztor vezette. Záró áldást Kató Béla erdélyi püspök mondott.

Az ünnepi istentiszteleten a barátosi fúvószenekar, valamint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a Kolozsvári Református Kollégium kórusa szolgált.

Új hozzászólás