Kanadai magyar jelen

Egyáltalán nincs a köztudatban, hogy Kanadában mintegy háromszázezer magyar anyanyelvű vagy csupán magyar származású személy él, és ezáltal a magyar diaszpóra legjelentősebb célországai közé tartozik.

Vass Zoltán tiszteletes áldása

Vass Zoltán tiszteletes áldása

Kanada a világ második legnagyobb kiterjedésű országa, miközben lakossága annyi, mint Romániának és Magyarországnak együttvéve. Mint a Brit Nemzetközösség tagja, brit minta szerint kormányzott, így hivatalosan a királynő és az általa kinevezett főkormányzó áll az ország élén. Mindezt az odalátogató nem észleli, mert a gyakorlatban a kormány képviseli a hatalmat. Jelképesnek tartom, hogy a fémpénzeken II. Erzsébet uralkodó portréja látható, míg a papírbankókon a kanadai miniszterelnökök arcképe.

Az észak-amerikai földrész legeurópaibb országában a többségi angol és a kisebbségi francia egyaránt hivatalos nyelvnek számít, a kétnyelvűség megszokott gyakorlat. A világ egyik legfejlettebb országa egyúttal a legbefogadóbbak közé tartozik, e kettő egymást erősíti. Az őslakos indiánokon és eszkimókon kívül nagyon sok közösség él itt békés együttműködésben. Identitásuk megtartására a legnagyobb esélyt az nyújtja, ha a városokban kompakt közösségeket alkotnak – jó példa erre Chinatown, Little Italy, Little Portugal és Greek Town is. Ugyanakkor békésen megélnek egymás mellett a zsidók és a palesztinok, a magyarok és a románok is.

Az észak-amerikai Egyesült Államok és Kanada is soknemzetiségű demokratikus ország. A „jövevényeknek” rendkívüli biztonsági intézkedéseket, illetve érvényesülési lehetőségeket biztosítanak, ugyanakkor cserébe elvárják azt, hogy tiszteljék a törvényeket, és feltételek nélkül igazodjanak a közösség elvárásaihoz. Ide nem jönnek migránsok embercsempészek gumicsónakjain, és nem szállítják őket sem autóbusszal, sem vonattal, sem taxival. Itt még az amerikai és kanadai állampolgárságúak útlevelét és kötelező nyilatkozatait is átvilágítják, miközben a más állampolgárságúaktól megkérdezik, hogy honnan jöttek és hová mennek. Kanadát és az Amerikai Egyesült Államokat óceánok, nagy tavak, Mexikó irányában pedig hatalmas drótkerítés védi.

Egyáltalán nincs a köztudatban, hogy Kanadában mintegy háromszázezer magyar anyanyelvű vagy csupán magyar származású személy él, és ezáltal a magyar diaszpóra legjelentősebb célországai közé tartozik. A 19. század végén, a 20. század elején a beígért ingyen föld megmunkálásának reményével érkeztek bevándorlók, nagy számban Saskanadába (az északi Saskatchewan tartományba), ahol megérkezésük után rendkívül kegyetlen éghajlati viszonyokkal kellett szembesülniük. Később Trianon, a világgazdasági válság vagy az anyaországban kialakított kommunista rendszer késztette emigrálásra őket, kiemelten nagy számban viszont az ötvenhatos megtorlások elől hagyták el szülőföldjüket. Manapság a legtöbb magyar városokban, nagyvárosokban él. A legnagyobb létszámban Torontóban vannak jelen: a külvárosi részeket is magába foglaló Great Torontóban és környékén 30–40 ezerre becsülik a magyarok számát.

Kanada legnagyobb városa Torontó, több mint három millió lakossal. Aki Európából utazik ide, az a Pearson kormányfőről elnevezett repülőtéren száll le. A város az Ontario-tó partján fekszik, légvonalban hetven kilométerre a Niagara-vízeséstől. A világváros szimbóluma a CN Tower (Kanadai Nemzeti Torony), a 342 méter magasan fekvő híres üvegpadlóval, valamint a világ legmagasabb – 445 méter – felső kilátójával. Kevesen tudják, hogy a torony működtetője, valamint számos filantróp tevékenység támogatója a jelenleg többnyire Svájcban élő, magyarságát nem tagadó Munk Péter. Peter Munk Charity, Peter Munk Foundation, Peter Munk Cardiac Clinic – olvasható városszerte.

Magyar vonatkozású létesítmény a tópart közelében fekvő Budapest Park, ahol az 1956-os forradalom emlékműve áll, két oldalán egy-egy kopjafával, szélben lebegő kanadai és magyar zászlóval. Az ottawai nagykövetség és a torontói főkonzulátus hivatali tevékenységein és az általuk nyújtott lehetőségeken kívül a magyar élet koordinátorai a nemrég új székhelyre költöző Magyar Ház – Kanadai Magyar Kultúrközpont (a www.hcc.org honlapon sok minden olvasható a programjairól) és az egyházak. A világváros – létszámuk szerinti csökkenő sorrendben – római katolikus, református és evangélikus magyar vallási közösségekkel rendelkezik, de van adventista, baptista, pünkösdista gyülekezet is.

A legegységesebben szervezettek a magyarság mintegy hatvan százalékát kitevő római katolikusok. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Egyházközség jelenlegi otthona az 1985-ben felszentelt templom és a hozzá kapcsolódó épületek, illetve egy ifjúsági központ, ahol a vallásos összejövetelek mellett megvalósul a magyar iskola működtetése, és különböző foglalkozásokra, közösségi együttlétekre kerül sor. Az alkalmi rendezvényeken túl heti rendszerességgel szerveznek nyugdíjas találkozókat, kóruspróbákat, tánccsoport-találkozókat és cserkész-összejöveteleket.

A Torontóban és környékén élő reformátusok korántsem egységesek, akárcsak a magyar egyesületek. Mindez valószínűleg az egyénieskedést nem nélkülöző, sokszor sajátosan értelmezett nyugati demokrácia és a feltörekvő magyar érzékenység terméke. „Minket a széthúzás tart össze” – vallja a torontói Első Magyar Református Egyház lelkésze, a huszonkét éve itt szolgáló Vass Zoltán tiszteletes. Mivel 1956 után a Torontóban letelepedő magyarok létszáma ugrásszerűen megemelkedett, a régi imahely szűkösnek bizonyult, ezért a presbitérium egy új templom megvásárlása mellett döntött, amelynek a felszentelésére 1967-ben került sor a 28 éven át itt szolgáló Seress Ödön lelkész idejében. Bár a mai „nyugati” társadalom és az általa irányított ember saját hatalma és állítólagos szabadsága megóvása érdekében nem tulajdonít elég fontosságot a hitéletnek, megkérdőjelezhetetlen az egyházak szerepe akár a szülőföldön való boldogulás, akár a diaszpórában élők közösséggé kovácsolása terén.

Az 1956-os szabadságharc emlékműve

Az 1956-os szabadságharc emlékműve

A kanadai református gyülekezetek közül elméletileg tizenhárom, gyakorlatilag legfeljebb kilenc tartozik a Kanadai Presbiteriánus Egyházhoz, három az Egyesült Egyházhoz (United Church) és három az Amerikai Magyar Református Egyházhoz. A 87 éve alapított Első Magyar Református Egyház a legnagyobb és a lehetőségek szerinti legszerteágazóbb tevékenységet folytató. Az 1987-ben Erdélyből az Amerikai Egyesült Államokba, majd onnan 1994-ben Torontóba áttelepült Vass Zoltán lelkész nemcsak híveit szolgálja, hanem egyúttal a kanadai reformátusságot, az ország egész magyar közösségét is. Tagja a MÁÉRT-nek, elnöke a Budapesten ülésező Diaszpóra Tanácsnak, alelnöke a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének. Egészséges és tapasztalt rálátása van az itt élő magyarok múltjára, jelenére és jövőjére. Tisztában van azzal, hogy az egyház megújulásra szorul a bőség, a kényelem, a szabadság, a biztos megélhetés kanadai társadalmában. Hiszen a mai kitelepülők sokszor ugródeszkának használják az egyházat, és addig járnak magyar közösségbe, amíg érdekeik megkívánják. Mégis ki kell mondani: az összetartozás érzését, a vallás és közösségi értékeket közvetítő egyház megtartó és a hit útján boldogulást biztosító ereje pótolhatatlan. És el kell érkeznie annak az időnek, amikor az értékválságban magát nem lelő ember visszatér gyökereihez, egyházához, hogy ott tartalmas életre, boldogságra, biztonságra találjon.

Az Első Magyar Református Egyház – akárcsak a többi – teljesen önfenntartó. Gondnok nélküli presbitérium és elnök által irányított gazdasági bizottság vezeti. Működik a nőszövetség, a cserkészet, van könyvtár, és a Károli Gáspár teremben különböző kulturális összejöveteleket, ebéddel összekötött rendezvényeket szerveznek. A vasárnapi istentiszteletek látogatottsága, az egyházfenntartás alapján közel kétszáz taggal rendelkezik. Egyházi ünnepek alkalmával több százan eljönnek a kivételesen teljesen megtöltött templomba. Ahova a távolabbi magánlakásban lakó pap, az egyházi elöljárók és tagok mind kocsival járnak. Az időseket szervezetten szállítják gyülekezeti társaik. Egészen más itt az életvitel, mások az adottságok és a gyülekezeti szokások.

A Kanadai/Amerikai Magyarság című lap úgy jeleníti meg magát, mint „a nyugati világ legnagyobb hetilapja”. A világban és az anyaországban történtek mellett helyi beszámolókat, reklámokat, hirdetéseket tartalmaz. Értesülni lehet belőle tucatnyi egyház elérhetőségéről, utazási és ügyvédi irodák címeiről, a torontói Független Magyar Rádió szombat délutáni sugárzási paramétereiről, kanadai munkavállalási igényekről, élelmiszerüzletek kínálatairól és még számos közérdekű közleményről.

A kanadai magyarok fogyása és beolvadása visszafordíthatatlan folyamat. Mégis, álljon ezen informáló írás próféciájaként a konzuli üzenet: „Köszönjük, hogy önök az anyaországtól határon túl is tartják a magyarságukat, én pedig ígérem, hogy odahaza mi is megtartjuk Magyarországot magyarnak!” Úgy legyen!

Új hozzászólás