A könyv marad

Temették már eleget és elegen a magyar nyelvet, a verset, és igen, a könyvet is. Vannak eleve borúlátók, akik, ha nem vizionálnak legalább egy mini katasztrófát, bár egy kisebb falurészt elnyelő földrengést, a Mari néni tyúkjait pusztító vészt, akkor olyanokat jósolnak, hogy befellegzett a könyvnek, nem olvasnak már a fiatalok, a Földön egyre inkább átveszi az uralmat az emberiség de-generációja. Mert lám, nemcsak a fiatalok nem olvasnak, a világháló már az idősebbek körében is hódít, a Murok utcából Irénke néni is visszamondta az újság-előfizetést, mert az unokájától kapott laptopon olvassa a Facebook-híreket.

Dimény-Haszmann Árpád

A helyzet korántsem ilyen katasztrofális. Nyugodjon meg minden kishitű, igenis olvas a 21. század embere, nem vált barbárrá, sőt merészen állítom, bár az olvasási módszerei változtak, a lehetőségek bővültek, úgy gondolom, az internetezés, számítógépezés, televíziózás ellenére is többet olvasnak, mint mondjuk, a boldog békeidőkben.

Szülőként írom, a felelősség elsősorban a mienk. A modern kor kihívásai elsősorban nekünk szólnak, nekünk kell vennünk az akadályokat. Míg mi annak idején egész nap a grundon rúgtuk a bőrt, bergmanncsővel lődöztük egymást, vagy a kukoricásban bunkert építettünk, tehát mindez értékes időt vett el az olvasás szent foglalatosságától, addig a ma gyermekének – és a szülőknek – ennél több és nagyobb Gonosszal – a félelmetes Playstation Pro 4-gyel és a kistestvéreivel, a Számítógéppel, Tablettal és Telefonnal – kell megküzdenie, ha be akarja lopni a gyermeke szívébe a könyvet.

Először is fontos tisztáznunk önmagunkban azt a tévhitet, miszerint a gyermekeink utálnak olvasni. Valójában csupán az elvárás más a részükről, mert sokkal erősebb vizuális ingerek érik őket, mint anno minket. Tehát szórakozást és kikapcsolódást akarnak, olyan élményt keresnek, amit mondjuk egy kopott borítós, agyonragasztgatott Verne-regény – még ha az az apjuk kedvence is – nem tud megadni nekik.

Hangsúlyozom, ezen a ponton hárul a legnagyobb feladat a szülőre, tehát ne bízza a véletlenre, hogy milyen első könyvet ad a gyermeke kezébe. Olyan ez, mint az első randi. Meg kel tervezni, arra kell törekedni, hogy legyen tökéletes. Ha egy megsárgult, öreg szagú, illusztráció nélküli könyvet tukmálunk rá, és megzsaroljuk, hogy azt márpedig elolvassa, akkor ez a kényszer berögződik a gyermek tudatába, és úgy tekint majd a könyvekre, mint kínzóeszközökre. Akkor biztosan elvesztettük az olvasók táborából.

Sokan szidják a televíziót, a filmeket, holott – hiszik vagy sem – az elmúlt években számos könyvet filmesített meg például Hollywood, és ezeknek a nagysikerű, látványos adaptációknak sok új olvasót köszönhetünk a tizenévesek sorából. Csak egyetlen példát hozok fel, a Harry Potter-sorozatot. Emlékszem, a nagyobbik fiam az első Harry Potter-film után kért meg, hogy vásároljam meg neki a sorozatot, mert el szeretné olvasni. Én a Trónok harcával jártam így. Az egyébként történethű filmsorozat első négy – vagy öt – évadját nem is nagyon tudtam élvezni, hiszen a köteteket egymásután olvastam el, és a csúcstechnológiával készített, hollywoodi sztárokat is felvonultató film nekem nem tudott újat mutatni. Időközben a film megelőzte a sorozatot, és talán ez volt az első alkalom, hogy a film és könyv párharcában estemben az előbbi nyert. Ezt a kis bekezdést csak azért szúrtam be, hogy szemléltessem: milyen szinten is áll az én könyvek iránti elkötelezettségi szintem.

Hosszan sorolhatnék még érveket, hogy miért gondolom úgy, nincs veszve semmi, miért gondolom úgy, hogy igenis többet olvasnak az emberek, mint régen. Sokat bővült a kínálat, a (magyar) könyvkiadók is fejlődtek, éppen azért, mert a csúcstechnológiával – televízió, 3D-s mozi, számítógép stb. – kell felvenniük a versenyt; tehát szebbnél szebb könyvek látnak napvilágot. A minap bementünk egy kisebb könyvesboltba Sepsiszentgyörgyön – sajnos már csak kisebb könyvesboltok találhatók a mi városainkban –, és a fiaim, sőt a kislányom is csak úgy kapkodta a fejét a könyvek között. És ez még csak a szép borítók érdeme volt. Mert a külső is számít.

Többet olvasnak az emberek, hiszen naponta látok olyan Facebook-üzeneteket, hogy ki szeretne társulni egy rendeléshez a bookline-ról. Nos, miért rendelnének könyveket, ha nem olvasnának?

Többet olvasnak a fiatalok, hiszen évente vetélkedőt szervezünk, amelynek jutalma – a hamarosan megrendezendő, ötödik – csernátoni kézműves- és olvasótáborunk, a jelentkezők száma pedig évente nő.

Többet és többen olvasnak, mert olvasni menő. Aki olvas, az okosan szexi. És idén is a szexi a divat.

 

 

Új hozzászólás