Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Karácsonyi népénekek

1.

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,

Betlehemben kipimpózott ződág,

Kit még hogy vár mind az egész világ,

Királ nemből méltóság, királ nemből méltóság.

 

Ó, te édes kicsi galambocska,

Szűz tejemből szopó kis bárányka,

Szépül abból rozmaring szálacska,

Gyorsan felnőtt viola, gyorsan felnőtt viola.

 

Tejem volna, meg es szoptatnálak,

Gyócsom volna, bé es takarnálak,

S e hidegvel csípni nem hagynálak,

Szolgálnék mint uramnak, szolgálnék mint uramnak.

 

Szűz Mária úgy kesereg sorsán,

Szent Józseffel szent fiát alitván,

Most ő nyugszik csak egy marék szénán,

Szemikből könny csordulván, szemikből könny csordul­ván.

 

Ó, meg ne vesd, hogy későn es jöttünk,

Mert mü hisszük, hogy születtél értünk,

Születésed új édes reményünk,

Vedd kedvesen énekünk, vedd kedvesen énekünk.

(Klézse, 1987, Lőrincz Györgyné Hodorog Luca, 68 éves)

2.

Betlehemnek városában,

Karácsonyi ifiltájban,

Fiúisten ember lett,

Mint küs gyermek született.

 

Őt nevezték Jézuskának,

Édesanyját Máriának,

Kit pólyába takartak,

Fekszik teste jászolban.

 

Minél inkább növelkezett,

Napról-napra kedvesebb lett,

Tanyitá e világot,

Küs Jézushoz siettek.

 

Ó, de sokan nem szerették,

És rossz emberek üldözték,

Csak egy éjen elfogták,

És szanyarún kénozták.

 

Korbácsokval ostorozták,

Tövisekvel koronázták,

Nádval verték szent fejét,

Véres arcát letöpték.

 

Elítélték csúf halálra,

Fel feszíték keresztfára,

S ott meghót a kén után,

Nagypénteken délután.

 

És elküldte a szent lelket,

Ki vigasztal minden lelket,

Pünkösd napján szállott le,

És itt maradt örökre.

 

VERS:

Új emberi nemzet, indulj vigasságra,

Met eljött Úrjézus szegény szállásidra,

Nyitsd meg az ajtódot, ereszd bé őt oda,

Hogy vigye lelkedet boldog mennyországba.

Szállást adjon az Isten!

Isten tartsa meg, hájtok be ide!

(Külsőrekecsin, 1989, Szarka Mária, 25 éves)

3.

Én felkelék szép piros hajnalba,

Én felkelék szép piros hajnalba.

 

Én megmosdám minden bűneimtől,

Én megmosdám minden bűneimtől.

 

Ledörölém arany kendezővel,

Ledörölém arany kendezővel.

 

Felkendőzém aran keszkenővel,

Felkendőzém aran keszkenővel.

 

Én kimenék zajtóm eleibe,

Én kimének zajtóm eleibe.

 

Feltekinték nagy magas menekbe,

Feltekinték nagy magas menekbe.

Én meglátám mennyország kapuját,

Én meglátám mennyország kapuját.

 

Azon bejül egy kerek asztalkát,

Azon bejül egy kerek asztalkát.

 

Arra fekszik Úrjézus Krisztuska,

Arra fekszik Úrjézus Krisztuska.

 

Én kimenék zajtóm eleibe,

Én kimenék zajtóm eleibe.

 

Én megfogám zökrömnek jobb szarvát,

Én megfogám zökrömnek jobb szarvát.

 

Én felszántám cintirim elejit,

Én felszántám cintirim elejit.

 

Én bévetém Ádámnak magjával,

Én bévetém Ádámnak magjával.

 

S elbornálám siralom jajszóval,

S elbornálám siralom jajszóval.

(Lujzikalagor, 1987, Jankó András, 68 éves)

4.

Paradicsom kőkertjébe,

Aranyszőnyeg leterítve,

Azon belül rengő bölcső,

Abban fekszik az Úrjézus.

Jobb kezében aranyvessző,

Bal kezében aranyalma,

Fel-felhajtja megzugintja,

Leültében még kikapja.

Sose láték szebb gyümölcsfát,

Mint Úrjézus keresztfáját,

Mert az vérrel virágozik,

Szent lelkével gyümölcsözik.

Szent templomban csengetének,

Az angyalkák bégyűlének,

Egy-egy verset elmondának,

Avval szépen indulának.

(Dálnok, 1985, Majlát Zelma, 15 éves)

5.

Felkelék, felkelék szép piros hajnalban,

Nyilva látám, nyilva, mennyország kapuját,

Azon belől vala egy rengő bőcsücske,

Abban fekszik vala világ ura Jézus.

 

Mért sírsz, mért keseregsz, asszonyom, Szűz Márija,

Hogy ne sírnék, rengnék, hogy ne keseregnék,

Mikor édesemet akarják veszteni,

Világ népeivel akarják ejteni.

 

Áldja meg az Isten ez háznak gazdáját,

Házi gazdasszonyát, terített asztalát,

Hogy várhassa vigon küzsdeg Jézuskáját,

Hogy várhassa vigon küzsdeg Jézuskáját.

(Dálnok, 1979, Balázs Biri, 43 éves)

6.

Mikor Szűz Mária földön járt,

Mikor Szűz Mária földön járt.

 

Egész falut összejárta,

Egész falut összejárta.

 

Sehol helyét nem találta,

Sehol helyét nem találta.

 

Elment a barmok jászlához,

Elment a barmok jászlához.

 

Hogy szülhesse meg a fiát.

Hogy szülhesse meg a fiát.

 

Elment a lovok jászlához,

Elment a lovok jászlához.

 

A lovok csak mind dörmöltek,

A lovok csak mind dörmöltek.

 

Lovok átkozott legyetek,

Lovok átkozott legyetek.

 

Hogy csak mindig dörmöljetek,

Hogy csak mindig dörmöljetek.

 

Elment az ökrök jászlához,

Elment az ökrök jászlához.

 

Az ökrök lecsendesedtek,

Az ökrök lecsendesedtek.

 

Ökrök boldogok legyetek,

Ökrök boldogok legyetek.

 

Földből borozdát vessetek,

Földből borozdát vessetek.

 

Tiszta búzát termeljetek,

Tiszta búzát termeljetek.

(Magyarszovát, 1980, Sós Sándor, 67 éves)

7.

Elindult Szent József terhes mátkájával,

Betlem városába szép Szűz Máriával.

Szállást kéregetnek, szállást kéregetnek,

Szállást nem adának a sok vendég miatt.

Az városon küljel egy romlott istálló,

Hol szoktak szállani a jövevény szállók.

Ott szüle szent fia Émia jászolában,

Ott szüle szent fia Émia jászolában.

Az ökör és a szomár reája lehele,

Az ökör és a szomár reája lehele.

Amint ha mondaná, no fődi nemzetek,

No erdei vadak, most örvendezzetek,

Mert szüle szent fia az új esztendőre,

Mert szüle szent fia az mü válságunkra.

(Páva, 1978, Puci György, 46 éves)

 

POZSONY FERENC gyűjtése

(Megjelent a Művelődés 1990. decemberi számában,
XXXIX. évf., 12. szám, 29–30. oldal.)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A nevezetes zilahi eseményt elsőként 1853-ban ismertette egy újságcikk egy kolozsvári napilapban. Ennek a cikknek az adatait vette át Felházy Károly, aki 1867-ben egy pesti folyóiratban emlékezik meg a svéd uralkodó zilahi tartózkodásáról. Szilágyi Ferenc vitte tovább a téma kutatását, amelyet egy kötetben meg is jelentetett. Ez a munka döntő módon befolyásolta a hagyomány további alakulását. Hogy kinél is szállt meg az uralkodó, az információk teljesen ellentmondóak. 

Csupán véletlen lehet, hogy az 1533-ban magyarként bejegyzett első diák épp erdélyi származású volt: Johannes Georgy Honterus4, azaz Honter János György, aki Brassóban született. Előtte már volt Bécs, majd Krakkó diákja is. A második beiratkozott Brenner Márton Besztercéről jött az intézménybe orvostanhallgatónak. A negyedik sorszámú Bogner(us) Péter szintén brassói származású volt. 

A második bécsi döntés nemcsak a polgári, politikai életben hozott nagy változásokat, hanem az egyházi, vallási életben is. Egyházszervezeti szempontból a katolikus egyházmegyék, így a szatmári egyházmegye is komoly változások elébe nézett. A háborús idők nehézségei ellenére, a szatmári egyházmegye máramarosszigeti esperesi kerületében fellendült az egyházi élet megszervezése. Már Sheffler János püspökké választása előtt, Pakocs Károly vezetésével zajlott az új plébániák szervezése, azonban székfoglalása után, főleg 1943-ban, kihasználva a plébániaalapítások körül kialakult kedvező helyzetet, Scheffler nagy hangsúlyt fektetett erre. Meglátása szerint az újra egyesített egyházmegyének akkor, legalább 20 új lelkipásztori központra volt szüksége.

Finta Géza 1931-es kéziratos füzetéből.

Benkő József, lelkész, történetíró, botanikus, nyelvész

Benkő József 1740. december 20-án, az erdőszéki (helyesen: erdővidéki – szerk. megj.) Bardoc faluban született, ahol apja, Benkő Mihály 12 gyermekes család­jával 24 évig volt pap. Benkő József iskoláit Kisbaconban kezdte, a klasszikus tudományokat Udvarhelyen, a diáki kurzust Nagyenyed híres kollégiumában végezte.

A századik évforduló késő őszi felvonása még a június 4-i aláírás napjánál is átfogóbban tárja fel Trianon magyar kárvallottjainak érzés- és gondolatvilágát. Ezen a második megemlékezésen az erdélyiek példájával az új román államba való beilleszkedés indítéka és célja szemléltethető. A szóra bírható források közül kiemelkedik az első világháború után új fejlődésszakaszába lépő transzilvanizmus talán legismertebb programszövege, amelynek megírására 1920 novemberében érett meg az idő.

Bármennyire is gyarapodott széltében-hosszában Kolozsvár területe, azért olykor valamiképpen csak összefutok az utcán egy-két ismerőssel. Így történt ez a közelmúltban, midőn egyszer csak Tóth-Guttman Emesével, Guttman Mihály (1926, Petrozsény – 2013, Kolozsvár) leányával találkoztunk. Beszélgetésünk folyamán kifejezte azt a kérését, hogy elevenítsem fel az emlékeimet édesapjáról. A kérés hatására lelki szemeim előtt megjelent Misi bácsi nagy bajuszos, kicsit cammogó járású alakja, hiszen a Kolozsvári Zeneiskola igazgatójaként is ismertem, valamint tanárom is volt a karvezetői szakon. Misi bácsi egyengette a középiskolai zenei fejlődésemet, majd a tanártársam lett a zeneiskolában, és a kolozsvári Filharmóniában is – és már alig merem említeni a nyugdíjas éveinket…

A Guttman lakóházat két utca, a Kund vezér (ma Sidismund Toduţă) és a Gavril Muzicescu határolja. A Kis-Szamos bal oldalán terül el, a szellő halszagot terjeszt, és ez a halászok egyik kedvelt helye.

2008 júliusában tértünk haza feleségemmel, Mártával együtt Kolozsvárra huszonegyévnyi nagyszebeni tartózkodásunk után. Három gyermekünk már Kolozsváron fogadott minket. Csenge tíz, Emese hat, Csongor egy éve hagyta el Nagyszebent, mindhármójukat a Báthory István Elméleti Líceum csalogatta Kolozsvárra. Aztán a nagyobbik gyermekünket a finn–német szak, a középsőt az építészet, a kicsit pedig a filmművészet, fotóművészet, média szak, majd végül a közgazdasági képzés kötötte Kolozsvárhoz. 2008-ban újra együtt lehettünk mind az öten. 

Reményik Sándor

Reményik Sándor ősei egy felvidéki, régi Remenik nemesi családból származnak. A korabeli dobsinai lutheránus egyház anyakönyvi bejegyzései szerint a költő felmenői több nemzedéken keresztül Dobsinán, ebben a felvidéki bányavárosban születtek és élték le életüket. A költő időben legtávolabbi – adatokkal is bizonyítható – felmenőinek tekinthetjük a Dobsinán élő Johannis Remenik nevű szépapját, valamint a férfi Mária nevű (vezetékneve nincs bejegyezve a dobsinai anyakönyvbe) feleségét, akik feltehetően a 17. század fordulóján születhettek.

A középkorban épült Jézus Szíve kápolna Székelyudvarhelyen.

A város – Székely Mózesi fejedelem szülőhelye –, ahogy a leírások említik, Székelyföld történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti központja. 1301-ben Vduord néven írták le, mivel a kutatók szerint a székelyek megtelepedése előtt királyi udvarhely volt. 1334-ben olvasható az első, ma is használatos névformája Oduorhel formábanii. Jelentőségére utal, hogy épp itt jöttek létre más nagyvárosok után e korai, erdélyi kézműveseket tömörítő egyesületek, s maradtak ránk azoknak az okiratai, amelyekből egyet itt részletesebben bemutatunk.

„A cholerajárvány, mely a múlt 1866. év második felében ezen országot szélesebb vagy szűkebb terjedelemben, nagyobb vagy kisebb veszélyes jellemmel átutazta, a múlt december 28-án egészben megszűnvén, bátorkodik e hű k(irályi) Főkormányszék ezen járvány lefolyásának rövid vázlatát az egész járványról készített összes kimutatás alázatos tiszteletteli ide csatolása mellett a következőkben Császári Királyi Apostoli Felségednek hódoló mély tisztelettel felterjeszteni.”

Az erdélyi emigrációs sajtó létrejötte szorosan kötődik Erdély Trianon utáni történetéhez. A hatalomváltás következtében, a magyar történelemben eddig nem tapasztalt menekültáradat indult el az utódállamokból, elsősorban a területének kétharmadával megrövidített Magyarország, másodsorban pedig a világ számos más országa felé. Az erdélyi menekültek, áttelepültek új hazájuk egy-egy településén létrehozták saját közösségeiket azzal a céllal, hogy egymást támogassák, hogy megőrizzék erdélyi magyar önazonosságukat. Az ilyen erdélyi szerveződések egy része lapszerkesztésre és lapkiadásra is vállalkozott. Az emigrációs sajtó nagy vonalakban az emigráció története is.

Orbán Elek, családi címer

Az Orbán család tagjai – így a címben szereplő Orbán Elek is – régi székely famíliából származtak. Távoli múltjukat homály fedi, eredetükre csupán a későbbiekben fennmaradt és öröklődött vezetéknév utal, amely feltehetőleg valamelyik ősük keresztneve lehetett, majd családnévként maradt utódaikra. Általában elmondható, hogy az úgynevezett apanévként hagyományozódott tulajdonnév nagyon gyakori volt a székelység körében. Ráadásul ez a ritkábbak közé tartozott, tehát nagyon alkalmas volt az egyedesítésre, a megkülönböztetésre. 

Nagykároly és vidéke

Kétségtelen, hogy a 19. század végén a nagykárolyi nyomdaipar fellendüléséhez pontosan a nagyszámú helyi újság megjelenése szolgáltatott alapot. Az ekkor már több mint száz éve működő Gőnyei József nyomdája még megérte ezt az időszakot, ugyanis az első helyi folyóirat pontosan az ő nyomdájából került ki 1871-ben Népiskolai Lapok címmel. Ezt aztán számos más helyi sajtótermék követte.