A művészet szerepe a gyermekek nevelésében

A gyermekek esztétikai nevelése már az ókori Athénban elkezdődött, Spártával ellentétben, ahol a katonai nevelés volt a meghatározó. Athénban a „kaloka­gathia” elve érvényesült, vagyis „a szép és jó”, harmonikus egysége. Itt az ifjak nevelése magába foglalta a költészetet, zenét, táncot, rajzot is. Arisztotelész megfogalmazta, hogy az esztétikai ne­veléssel az ember megtisztul, magasabb szintre emelkedik, és az erkölcsi jót is képes megvalósítania. Platón szerint a ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe.

Struktúrák

A római hódításokkal a görög kultúra elterjedt Európa-szerte. A kereszténység megerősödésével az egyházak foglal­koztak az oktatással, és a görög–római kultúrából mindent felhasználtak, ami nem ellenkezett a keresztény tanokkal. A katolikus egyház a zenén kívül a festé­szetnek és szobrászatnak is támogatója, mecénása volt. Az iparosodással fejlő­dött az általános oktatás, amelyben he­lyet kaptak olyan tantárgyak, is mint a zene, rajz, torna. A tudományok fejlődé­sével és a felvilágosodás eszméinek ter­jedésével az oktatásban is új elméletek születtek. Az esztétikai nevelés terén az áttörést a reformiskolák hozták el, mert nagy fontosságot tulajdonítottak a zené­nek, az irodalomnak és a képzőművé­szetnek az oktatásban. A reformpedagó­gia egyik úttörője Maria Montessori volt, aki a gyermeki pszichológia felhaszná­lásával dolgozta ki nevelési programját. Szükségesnek tartotta a szép környezet kialakítását is az iskolákban.

Struktúrák

A következőkben megvizsgálom a tu­dósok, művészek és filozófusok állás­pontját az esztétikai nevelés szükséges­ségéről. Einstein például úgy véli, hogy a tudomány és a művészet természeté­nél fogva összekapcsolódik. Ő is szeret­te a zenét, és gyakran hegedült. Lénye­gesnek találta a képzelőerő fejlesztését, amit fontosabbnak tartott az ismere­teknél. Marshall McLuhan (A Guten­berg-galaxis könyv szerzője): a művészet fejleszti a konfiguratív észlelést. Herbert Read, művészettörténész: az első rend, amit az ember bevezetett a világ ér­telmezésében, az esztétikai volt (ritu­álé, mítosz). A művészetekkel ma is új területeket ismerünk meg. Teller Ede, atomfizikus: ma a technika és tudo­mány nagyiramú fejlődésével az érzel­mi világnak és az értelemnek harmó­niában kell állnia egymással. Mérey Ferenc és Binet Ágnes, pszichológusok: a gyermekrajzok eleven élményhátte­rük és nagy indulati feszültségük révén keltenek esztétikai hatást. A cselekvés és képi tapasztalás alapján a gyermek könnyebben oldja meg feladatait.

Kodály Zoltán szerint a zenének min­denkiévé kell válnia, mert sokoldalúan fejleszti a gyermek képességeit, a zenei­eken kívül a koncentrációs képességet, a pontosságot, a memóriát. Ide társítha­tó a népdaltanulás és a néptánc, ame­lyek erősítik a gyermekben a közös­séghez való tartozást. Nicolas Schöffer szobrász: a tudós logikai racionalizmussal kutat, a művész intuitív, vagy­is ráérzés alapján is dönt, egy esztétikai megközelítéssel él. Itt hozzájárul a fan­tázia, ami több irányú szabadságot ad. Tarkovszkij, filmrendező: a művészet az élet értelmét tükrözi, a szeretetet és az áldozatot.

A filozófusok együtt említik a tudo­mányt és a művészetet, mint a civi­lizáció orvosait (Friedrich Nietzsche). A tudomány és művészet között nem lényegbeli a különbség, a művész is igazságot keres, csak más eszközökkel. (Gyires Béla, akadémikus). Az egzisz­tencializmus korunk nagyhatású filo­zófiája (Martin Heidegger, Karl Jaspers, Jean-Paul Sartre, Albert Camus). Alapel­vük az, hogy az egzisztencia megelőzi az általános emberit. Az ember saját dön­téseivel építi önmagát. Az vagyok, ami­vé magamat az egzisztálásban teszem. Heidegger: a műalkotás a ráció és ká­osz küzdelmét mutatja. Jaspers: a mű­vészet a lét megismerésének eszköze, szemléletes jelkép, amely sejtelemsze­rűen felvillantja a transzcendenciát, azaz a természetfölöttit. Az egziszten­cialista filozófusok az átélt tapaszta­latokból indulnak ki, ami hozzájárul az önmegvalósítás eléréséhez. Ők a pedagógiában az egyénre alapozott szemléletet képviselik, ami hasonló a reformpedagógiai törekvésekhez. Szük­ségesnek tartják a biológia, pszichológia, szociológia, etnográfia eredményeinek felhasználását a pedagógiai problémák megoldásában. Henri Hubert (archeoló­gus és szociológus) szerint a jellem első­sorban az érzelmi tapasztalatokban jut kifejezésre. Az érzelmeket a művészeti nevelés segítségével lehet képessé tenni a szép megérzésére.

Struktúrák. Készültek a Tordai Gyermekklubban

Pedagógiai tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy az egzisztencialis­ta pedagógia lehetőségeket tartalmaz a mai iskola sok problémájára. Csak az egyénhez való közeledés útján lehetséges, hogy minden gyermek elérje azt, amire képes. A pedagógusok, pszicholó­gusok számának növelése is egy lehető­ség. A művészeti nevelés bebizonyította, hogy pozitívan hat a tanulási nehéz­ségekkel küzdő tanulók előmenetelére is. Nekem az a tapasztalatom, hogy az agyagozásban sikereket elért gyerme­kek jobban beilleszkedtek az osztálykö­zösségbe. A mai iskola sok nehézséggel küzd, de az esztétikai nevelés az a fon­tos eszköz, amiről nem szabad lemon­dani, hanem éppen erősíteni kell.

Új hozzászólás