Márton Szabolcs méltatása

Romániai Magyar Dalosszövetség • Zsizsmann Rezső Díj

Nagy örömet és tiszteletet érzek, hogy újból itt állhatok Önök előtt, és olyan emberről mondhatok méltatást, akit nemcsak szakmailag ismerek, hanem megbízható munkatársamnak, kiváló muzsikusnak és nem utolsó sorban barátomnak is nevezhetek. Zsizsmann Rezső ikonikus alakját felidézve és a nevét viselő díjban részesülni nemcsak kitüntetést jelent, hanem egyben elkötelezettséget, inspiráció és kihívást is a jövőre.

Márton Szabolcs (jobbról) és Potyó István.
A Romániai Magyar Dalosszövetség díjazottairól
készült képek Tóth G. Elemér felvételei

Elköteleződést, mert Zsizsmann Rezső munkássága és szellemisége, a Szent Mihály templomban és Kolozsvár magyar közösségéért kifejtett tevékenysége olyan érték és örökség, amelynek te is részese és továbbadója vagy. Inspirációt, hogy tovább kamatoztassad azt a nemes munkát, amit az egyházzene terén elkezdtél. És nem utolsósorban kihívást, mert bár az egyházzene imádság, és abban tévedni talán nem lehet, ennek méltő művelése állandó áldozatot, felkészülést és megújulást követel.

Márton Szabolcs szülőfalújáról a következőket írja Orbán Balázs: „Lövéte a katholicizmus végső bástyája, mert ezen alól már unitárius világ következik. Népe derék és munkás, a nők főként megtartották a régi székely viseletet, a kerekkontyos, czifrán himzett főkötőt, melyre ünnepélyesebb alkalmakkor kecsesen bonyolított fátyolt kötnek; olyat minőt Priscus Retor leírása szerint a hun nők is viseltek Attila udvarában.” Ebből a környezetből, ahol számos régi értékes Mária-ének maradt fenn, innen került az ifjú legény a gyulafehérvári római katolikus Majláth Gusztáv Károly Gimnáziumba, ahol a négy év után, zsebében a kántori diplomával, egyben a klasszikus gitárt és a szép muzsikát is megszeretve jelentkezett a kolozsvári Konzervatórium Zenepedagógia szakára. Az egyetemi élet nagy kihívások elé állitotta, és bár időközben elvesztette édesapját, szorgalmával és akaraterejével méltón helyt állt, gyarapodván tudásban és zenei élményekben. Ezzel egyidőben a főtéri templom Szent Cecília kórustagja lett, és közösségünk alaptagjává vált. Szorgalma és hűsége gyümölcseként 2009-től főállású kántori szolgálatra hívták a Szent Mihály plébánia templomaiba. Azóta is imádságos méltósággal és szakértelemmel végzi a kántori szolgálatot templomainkban.

Sokrétű tevékenységei közül kihangsúlyoznám a gyermekszkólát, amelyet szeretettel és szakértelemmel vezet. A gyermekhangok, amelyek egyházzenei szolgálatban csendülnek fel össze egy-egy vasárnapi szentmisén, gyönyörűen betöltik a főtéri templom szakrális terét. Azok a gyermekek, akik itt énekelnek, biztos alapot képeznek a jövőre, akik megértik, mit jelent a szép muzsika, a zenei szolgálat és az igazi értékes egyházzene. Ez az oktatási-nevelési tevékenység valamelyest arra is emlékeztet, hogy annak idején, amikor Zsizsmann Rezső Kolozsvárra került, a Római Katolikus Zeneiskola tanári állását is elvállalta.

A 2011-ben felszentelt Donát úti Szent István templom igényes kántori szolgálata mellett, fontos megemlítenünk a hívek közösségéből alkotott kórus, amely vasárnaponként hozzájárul a szentmisék ünnepélyessé tételéhez.

Pár éve arra a nemes feladatra vállalkozott, hogy a kolozsvári BBTE római katolikus teológiai kar hallgatóiból kórust szervez. Bár a diákok elsöprő többsége párhuzamosan két szakot is végez, és nagyon sok az órájuk, a karnagynak köszönhetően mégis összegyűlnek próbákra és ily módon színvonalas énekkar alakulhatott, Szent Jeromos közbenjárásával. Ide tartozik az a fontos tudományos munka, amelyet a régi kódexek és kéziratok kutatása képezi, mint például a 16. századi kolozsvári graduale. Ezen értékes zenei tételek értelmezése és megszólaltatása fontos hozzájárulás a kulturális örökségünkhöz.

Kiemelném a főtéri templom Szent Cecília kórus iránt való elhivatottságát, segítőkészségét és hűségét. A szólamvezető és alkalmanként tenor szólista szerepe mellett kicsit rávilágítanék a jó humorára és a közösséget összetartó szerepére. Karvezetőkként jól tudjuk, hogy egy-egy próbafolyamat sok feszültséggel, akár sikertelenséggel vagy kevesebb zenei élménnyel is jár, és ilyenkor nehezebb az emberek motiválása. Nos, pont ilyen pillanatokban gyakran volt felfedezhető a tenor szólam derültsége, visszafolytott nevetéssel egybe kötött szinkronmozgása, amely pontosan az itt méltatott barátom humorának köszönhető. 

Zárásul, tapasztalatból mondhatjuk, hogy mindazok, akik együtt éneklünk, közösségé alakulva összegyülünk próbákra és fellépésekre, és különös pillanatokban megélhetjük azt az élményt, azt az érzést, amikor a muzsika mindenkinek ajándékba adja önmagát, és minden zenei rezgést átérezve nagyon szerencsések vagyunk. Ez a magyarázhatatlan élmény teszi érzékelhetővé az igazi művészetet, és azt kívánom, hogy ebben továbbra is legyen részed. Legyen az kántortként vagy karmesterként, énekesként vagy szólistaként, ez csak önátadással jöhet létre, átadva hitet, érzést, akaratot, tudást a magasztos cél elérésére. Ez a hit, érzés, akarat és tudás volt jellemző Zsizsmann Rezső áldozatos munkájára, és ez sarkalljon téged is és minket is, hogy felismervén korunk kihívásait, minden nehézséget vállaljunk az egyházzenéért.

Nagy öröm számunkra, hogy idén Márton Szabolcsra esett a választás, mert valóban méltó az elismerésre, és úgy gondolom, ilyen egyéniségekre van és lesz szüksége az erdélyi zenei életnek.

Isten áldása kísérje munkádat továbbra is, kedves barátom!

(Elhangzott 2017. november 18-án a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén, Kolozsváron)

Új hozzászólás