Amikor a régész és a közönség egymásra talál

Régészeti előadással rajtolt a Művelődés Estek újabb évadja

A Művelődés Estek harmadik évadja október 12-án kezdődött meg a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A meghívott előadó T. Szabó Csaba történész volt, aki Közönségrégészet Erdélyben címmel tartott előadást.

T. Szabó Csaba

A közönségrégészet (angolul: public archaeology) egy új fogalom a régészettudományon belül, amely egyelőre nem honosodott meg a magyar nyelvben, bár megnyilvánulásait egyre gyakrabban láthatjuk. A közönségrégészet lényegében egy eszköz a régész kezében, amely révén hatékonyan, modern módon tud kommunikálni a nagyközönséggel. Ez főként a városi régészet elterjedésével vált fontossá, ugyanis gyakran megesett, hogy egy-egy ásatást a város vezetősége nem támogatott, vagy a helyi közösség értetlenül, netán botrányosan fogadott. Ezek a nézeteltérések többnyire a régészközösség, illetve a nagyközönség között állandósult tájékozatlanságból és kommunikációhiányból fakadnak, ugyanis a hétköznapi emberek többsége nem tudja és nem érti, hogy egy régész miképpen dolgozik, hogyan zajlik egy régészeti ásatás, és milyen jelentőséggel bírhatnak bizonyos régészeti felfedezések.

Variációk az angol szakterminus lefordítására

Variációk az angol szakterminus lefordítására

A közönségrégészet épp ezeket a hiányosságokat igyekszik pótolni ismeretterjesztő, tudományos munkák és tevékenységek segítségével, amelyek révén a nagyközönség közelebb juthat a régészet tudományához, valamint az ásatások és munkálatok folyamatához, továbbá szorosabb kapcsolatot ápolhat a régészközösség tagjaival. Így a közönségrégészet mint módszertan és tudományág arra keresi a választ, hogyan lehet a régészek munkáját és régészeti örökségünk hasznosítását a nagyközönséggel együttműködve fenntartani.

T. Szabó Csaba

Gabriel Moshenska tipológiája szerint a közönségrégészet hét típusát különböztetjük meg egymástól: közösségi régészet, régészet a közösség által, hivatali régészet, régészeti pedagógia, látványrégészet, népszerűsítő régészet, akadémiai régészet. Sajnos Erdélyben szinte valamennyi téren rosszul állunk, nálunk még kevés figyelmet kap a városi régészet és a közönségrégészet is egyaránt. A lemaradásunk jelentős a németekhez, franciákhoz vagy az angolokhoz képest, ugyanis Romániában nincs meghonosodott hagyománya a közösségi régészetnek. A helyi tanácsok gyakran nem tulajdonítanak megfelelő figyelmet annak, hogy a régészeket is bevonják a feltárási vagy helyreállítási folyamatokba, a munkálatokat végző szakemberek nem egyszer „barbár módon”, markolóval esnek neki a felbecsülhetetlen értékeket tartalmazó terepnek, ráadásul régészeti kerettörvény is csak a 2000-es évek óta létezik.

Erdélyi Régészet. Írások régészetről és kulturális örökségvédelemről 

Ugyanakkor pozitív példák is akadnak nálunk: ilyenek voltak a tavaly tavasszal lezajlott ásatások Kolozsvár főterén, ahol folyamatosan rendeztek bemutatókat, kiállításokat és előadásokat a feltárásokkal kapcsolatban a nagyközönségnek, valamint mind a román, mind a magyar média rendszeresen beszámolt az ásatások fejleményeiről. Remélhetőleg ezek a törekvések idővel egyre inkább meghonosodnak a hazai környezetben is, ezáltal pedig közelebb hozzák a régészek munkáját a nagyközönséghez, hogy elősegítsék a tudományág szorosabb kapcsolatát a társadalommal.

Csók Zsolt és T. Szabó Csaba (Demeter Zsuzsanna felvételei)

Az esemény keretében továbbá bemutatták az előadó Erdélyi Régészet. Írások régészetről és kulturális örökségvédelemről című, idén megjelent kötetét. A kiadványt Dr. Csók Zsolt, a Kolozsvári Történeti Múzeum régésze ismertette.

Új hozzászólás