A Művelődés folyóirat újabb mellékletét, a Magyar Házak Romániában 2 című kiadványunkat tartja kezében az olvasó. A tavalyi, hasonló tematikával megjelent első ilyen jellegű mellékletünk vezércikkében jeleztük, hogy a hazai szórványban működő Magyar Házak nemzetstratégiai fontosságára akarjuk felhívni az érdeklődők figyelmét. Ezzel a mostani kiadványunkkal sincsen másként.
Mikor hozzáláttunk szerkeszteni ezt a mellékletet, az egyes Magyar Házak képviselőit arra kértük, hogy hozzávetőleg 10 000–15 000 leütés terjedelmű írásban mutassák be intézményüket. Voltak, akik messze túlszárnyalták, voltak, akik ugyancsak alatta maradtak a szerkesztőségünk által megfogalmazott terjedelmi igénynek. De sajnos, voltak olyanok is, akik többszöri felkérésre sem voltak hajlandóak megírni Magyar Házukról a bemutatót. Így az általuk vezetett intézmények kimaradtak e kiadványból. Lelkük rajta. Ugyanakkor az együttműködésre való felkéréskor igyekeztünk nem befolyásolni szerkesztői elképzelésekkel a cikkírókat, hadd írjon mindenki az intézményével kapcsolatban azt, amit a legfontosabbnak tart. Ezért jelennek meg ebben a mellékletben olyan írások is, amelyeknek szerzői az illető Magyar Ház bemutatása kapcsán a szórvány településük egyes művelődéstörténeti vonatkozásait is fontosnak tartották elmondani.
A Művelődés folyóirat rendszeresen foglalkozott az elmúlt esztendőkben a szórványközösségeink kulturális életének az ismertetésével. A tavalyi és az idei Magyar Házak Romániában mellékletként megjelentetett kiadványaink is ezt igazolják. Ugyanakkor az elmúlt években igen erős összefogás indult a szórványközösségeink érdekében. Idehaza 2011 óta, a Kárpát-medencében 2013 óta ünnepeljük, az RMDSZ javaslatára, a Magyar Szórvány Napját november 15-én, Bethlen Gábor egykori nagy erdélyi fejedelmünk születésének a napján. Az idei ünnepi rendezvényen, amelyet Temesváron tartott meg érdekvédő szövetségünk, a jelenlévő szórvány képviselők jóváhagyták a Nemzetstratégia a szórványban – az RMDSZ bővített szórvány stratégiai terve (2015–2019) című dokumentumot. Ez az okmány az Oktatáspolitika, az Ifjúság és a Sajtó fejezetek mellett egy igen részletes Kultúra- és társadalomszervezés című fejezetet is tartalmaz. Ez ugyancsak bőven taglalja a szórványban elvégzendő kulturális feladatokat, úgymint: a magyar napok rendezését; november 15.-nek, a Magyar Szórvány Napjá-nak a megünneplését; Örökségünk őrei – fogadj örökbe egy műemléket program folytatását; a táncház és néptáncoktatás a szórványban identitásmegőrző tevékenységek megszervezését; a tájházak, emlékházak, helytörténeti kiállítások hálózatának a kiépítését; a Magyar Házak hálózatának a további erősítését; az Összetartozunk elnevezésű székely-szórvány partnerség további fenntartását; a nagyváros szórvány kérdésének a felkarolását; a szórványgondnoki és szórványmenedzseri szolgálat továbbfejlesztését; a szórvány értékeinek beemelését az erdélyi magyar értéktárba; a vidéki vándorelőadások szervezését, tanyaszínházak és más művészeti produkciók eljuttatását a szórványba. Szóval, mint jeleztük átfogó és nagyon részletes ez a kulturális cselekvési terv. Örömmel fedezzük fel, hogy az RMDSZ mellett számtalan szakmai civil szervezet is részt vesz a programban, mint például az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Kriza János Néprajzi Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és számtalan szórvány településen tevékenykedő kulturális civil szervezet is.
Mégis, miután átolvastam az RMDSZ nagyon átfogó és részletes Nemzetstratégia a szórványban című, az elkövetkező öt évre szóló cselekvési tervezetét, hiányérzetem támadt. Mégpedig azért, mert ez a dokumentum csak arról szól, hogy a szórványközösségek kulturális életét miként lehet külső segítséggel támogatni. De hol marad a belső gazdasági energia mozgósítása? Tudniillik a különböző közösségfejlesztő modellek azt igazolják, hogy gazdaságserkentő folyamatok nélkül nehezen képzelhető el a kultúra fejlesztése, ami természetesen fordítva is igaz. Vagyis szerintem szükség lenne olyan programok kidolgozására és életbe léptetésére, amelyek felkutatnak a szórványban tehetséges vállalkozó szellemű magyar fiatalokat, akik a képzés után gazdasági szempontból helyzetbe hozhatók. Az általuk megtermelt tőkének nemcsak össztársadalmi haszna lenne a régió és az egész közössége számára, de jutna a magyar kulturális folyamatok megtámogatására is.
Lehet, hogy álmodozom az iménti gondolatokkal, de véleményem szerint csak a nemzeti identitás erősítése gazdasági felhajtóerő nélkül nem lesz elegendő a magyar szórványközösségeink hosszú távú megmaradására.
