Félévezred távlatából sem tudjuk, hogy nagy személyiségének melyik vonását értékeljük többre? A központi hatalmat megszervező államvezetőt, a több nyelven beszélő és széles diplomáciai kapcsolatokat kiépítő uralkodót, a korszerű és ütőképes hadsereget (fekete sereg – eredeti kiemelések, szerk. megj.) létrehozó katonai vezetőt, a harcmezőn sikeresen küzdő hadvezért vagy a művelődésben is maradandót alkotó politikust?
Tetteinek és alkotásainak gazdag tárházából ezúttal csak azt ragadjuk ki, amit művelődéspolitikusként alkotott.
Egy évszázaddal Mátyás halála után, a történetíró Forgách Ferenc eszményi fejedelmet lát benne, aki népének elsősorban a nevelője: „Mátyás király, hogy őket a művelt életre s az erények tiszteletére rávegye, mint bölcs fejedelem és tanító, semmit el nem mulasztott. Tehát a tudományok minden neméből, éspedig nemcsak az »artes liberales« köréből, hanem a mechanikus mesterségekből is a legkiválóbb s legnemesebb férfiakat nagy jutalommal az egész Keresztény Köztársaságból magához hívta és tartotta. Pozsonyban hatalmas épületet emelt, minden szaknak és tudománynak nemes és tökéletes emporiumát alapította, amit előtte egyetlenegy király sem tett... Mert a fejedelmeket nem csupán azért kell tisztelni, mert fölülmúlják a többi embereket kincsekben, hiszen a kincsek a legtöbb embernek pusztulására és gyalázatára szolgálnak s különben is közösek lehetnek másokkal, hanem sokkal inkább tisztelnünk kell őket virtusukért és tudásukért. Hogy a városokat, népeket, királyságokat a művelt életre tanítják a test és a lélek erényei által, kiművelik, begyakoroltatják, mint irányító tanítómesterek, aminthogy a jó fejedelmekről szokás mondani. Mindezekben pedig Mátyás király megelőzi nem csupán korának minden fejedelmét, hanem a következő időkét is az ő halhatatlan dicsőségére, és amíg a világ áll, emlékezete az utókor előtt mindig híresebb és egyre dicséretesebb lesz.”
Kultúra iránti érzékenységét és széles körű műveltségét adottságain kívül kétségtelenül nevelőinek köszönhette. Noha törökverő édesatyja, Hunyadi János még írni-olvasni sem tudott, mindent elkövetett, hogy az eszes és tehetséges gyerek hatéves korától képzett és szigorú tanítók felügyelete alá kerüljön. Hunyadi János nem kizárólag lovagi műveltséggel kívánta útra bocsátani fiait, Lászlót és Mátyást, hanem szélesebb távlatokat nyitott meg előttük, mikor előbb Szánoki Gergely lengyel humanista, majd Vitéz János vezette be őket a tudás birodalmába.
Az akkoriban nélkülözhetetlen kardforgatás elsajátítása mellett nevelői sokoldalú ember kialakítására törekedtek, úgy ahogyan a humanista eszmény kívánta. Tanították egyház- és államjogra, művészetekre, orvos- és természettudományokra, klasszikus irodalomra és természetesen latinra. Szorgalmas diák volt, aki különösen a történelmet szerette. Galeotto Marzio jegyezte fel róla, hogy „gyermekkorában annyi odaadással hallgatta... a hősökről szóló megemlékezéseket, hogy elfeledkezett ételről-italról, s reggeltől estig, étlen-szomjan semmi másra nem gondolt...” Tudását Vitéz János, akkori váradi püspök rendszeresen gyarapította, kezébe adta könyvtárának büszkeségeit, az antik szerzők műveit, olyan munkákat, amelyekből a történelem gyakorlati hasznára taníthatta az ifjút. Nyelv iránti fogékonysága már ekkoriban megmutatkozott. Mivel édesapja nem tudott latinul, „a legfőbb államügyekben, a pápai követekkel való tárgyalások alkalmával, soha más tolmácsot nem használt, csak a fiát”. Mindez lehetővé tette, hogy a fiatalember magába szívhassa az országos ügyvitel ismeretét.
Vitéz János váradi udvara művelődési központ volt, ahol nemcsak könyvtár, hanem csillagvizsgáló (is – szerk. megj.) működött, s a püspöki asztal körül jeles gondolkodók foglaltak helyet. Beszélgetéseikbe a serdülő Mátyás is bekapcsolódott. Természetesen maradandó hatást tett rá édesapja, Hunyadi János, akinek újjáépülő vajdahunyadi várában vitézi mesterségre tanították a fiatalokat, megpróbáltatásokra edzették lelküket, hősies helytállásra nevelték a pogány törökök ellen. Távoli országok követei és kereskedői érkeztek ide, akik fontos értesüléseket-híreket hoztak, ugyanakkor Kelet és Nyugat árucikkeit kínálták. Noha prágai fogsága és korai királlyá választása megszakította felkészülésének menetét, mikor 15 évesen átvette Magyarország irányítását, művelt és képzett, célratörő és férfias jellemmé formálódott uralkodóként kezdhetett munkához, és vált a magyarországi humanizmus kiemelkedő képviselőjévé.
Személy szerint is humanista eszmények fűtötték. Ilyen irányba formálták nevelői, azzá tették a Zsigmond kora óta Magyarországon kibontakozó humanizmus eszméi, melyektől elválaszthatatlan volt az a keresztény eszmény, amelyet atyjával együtt Mátyás is szolgált az oszmán elleni harcaival. Nem véletlenül vették észre már gyermekkorában szemében „az erény tüzecskéit”, mikor az antik világ hőseiről esett szó. Ő az olyan gondolkodó katonákért-államférfiakért lelkesedett, mint amilyen a makedón Nagy Sándor volt. Tökéletesen áll Mátyásra, amit a korszak nagy humanistája, a későbbi pápa, Enea Silvio Piccolomini mondott Nagy Sándorról: „És nem szűnt meg filozófiát hallgatni fegyvercsörgés közepette”.
idejében: A Marsigli féle török fölvétel és régi metszetek nyomán (1900). Forrásdokumentum:
Hauszmann Alajos. A magyar királyi vár építésének története, Bp., Pátria, 1900. t. XI.
Hunyadi Mátyás nem csupán az őt körüldongó humanisták mondvacsinált eszménye, hanem gondolkodásának minden megnyilvánulásában igazi humanista. A történelem múzsája személyében olyan tanítványra akadt, aki szenvedélyesen követte őt. Egyik híve jegyezte fel, hogy: „Akár a táborban volt, akár odahaza, vagy nyaralójába húzódott, mindig olvasgatta a kiváló történetírókat, Titus Liviust, C. Caesart, Qu. Curtiust”. Műveltsége alakításában nagy szerep jutott Janus Pannoniusnak, aki itáliai tanulmányújáról hazatérve (1458) haláláig (1472) életének nagy részét a király mellett töltötte. Nagy középkori költőnk édesanyja révén rokona volt a nála közel egy évtizeddel fiatalabb uralkodónak. Janus Pannonius hatalmas műveltsége szinte arra volt hivatott, hogy a benne lévő kiművelt erény és tudás minden ékességével formálja az uralkodót.
A humanista eszményeket követő Mátyás az antik világ nagyjait nemcsak haditetteikért tisztelte, hanem a bennük megtestesült akaratot csodálta. Bonfini szerint gyakran mondogatta az aranyigazságot, hogy „dicső dolog, ha a király az ellenség bevehetetlen falait kiostromolja, de sokkal dicsőbb, ha legyőzhetetlennek mutatkozik a kapzsiság, gyönyör és félelemmel szemben”.
„A humanizmus lényege az a fölfogás, hogy a természet adta képességeket megfelelő tanulmányokkal kell művelni. És kell, hogy az emberiesség legyen a kicsiszolt ember életének stílusa, vagyis mindenki erényének megbecsülése, az Isten- arc tiszteletben tartása. A »humanitas« alapelvéhez kell szabnia beszédét, viselkedését és tetteit. Az egész értékrendszernek alapja az erény, a »virtus«. Ennek megszerzését a klasszikus tanulmányok teszik lehetővé, illetve fokozzák és kiművelik. Ezért e tanulmányok neve »studia humanitatis«, illetve »studia virtutis«. A jóra irányuló beszéd, a történelem ragyogó példái, a költészet és bölcselők intései: ezek együtt adják a humanista tanulmányokat. A velük szerzett emberméltóság gyakorlati fönntartása és érvényesítése az életben szintén »humanitas«. A humanistának tehát pártfogolnia kell az arra érdemes embereket, nyájasnak kell lennie az érintkezésben, fölül kell emelkednie a szenvedélyeken, ha beszél vagy cselekszik. Meg kell teremtenie a lélek harmóniáját, ennek föltétele viszont, hogy érvényesítse a szellem uralmát” – így jellemzi Mátyás-tanulmányában a kor uralkodó eszményét és magatartásformáját Kardos Tibor.
Mátyás humanista udvarát új színekkel gazdagította Beatrix királyné megérkezése. A szellemes és vidám nápolyi modor uralkodott el, bálok és mulatságok köszöntöttek be, zene és éneklés töltötte el a kényelmes és otthonos termeket. Mátyás megértően mosolygott a könnyű játékokon, s alighanem maga is részt vett a körtáncban, amíg köszvénye engedte. Az életszeretet tőle sem volt távol, s maga is udvara cselekvő részese. Csakhogy az ő életeszményét főleg két mitológiai hős: Herkules és Pallasz Athéné személyesítette meg. A palotája kapuján Herkules tizenkét munkáját ábrázoltatja, azét a hősét, aki a kor számára nemcsak a fizikai erő csodája, hanem az emberi szívósság, küzdelem és győzelem megcáfolhatatlan példája. De jelen volt palotájában a másik szimbólum is, a harcra kész Pallasz Athéné, a szellem fegyveres őre.
A műveltségteremtő uralkodó udvarában humanista kör alakult ki, melynek tekintélyes és alkotó tudósok-művészek voltak tagjai. Köztük a sokoldalú Francesco Benincasa, aki egyaránt jól forgatta a kardot, jó kapcsolatteremtő diplomata volt, kitűnően szónokolt, és mint lantos költő is megállta helyét. Olyanok, mint Francesco Bandini, a platonista kör vezetője, vagy Taddeo Ugoleto, a könyvtárőr.
Az egyetemes műveltségű humanistának azonban Marzio Galeotto volt a legjellegzetesebb alakja. Egyaránt értett a poétikához, retorikához, jó hírű orvos volt, ismerte a csillagjóslás és filozófia rejtelmeit, sokoldalú és sziporkázó elme. Mátyásról szóló történetei megírásával sokat segített Mátyás emberi, szellemi, államférfiúi portréja megrajzolásában, amely a magyar népig lehatolt. Talán a legértékesebbet mégis Antonio Bonfini alkotta. Mint Beatrix királyné felolvasóját bízta meg Mátyás a Magyarok történetének megírásával. Nagy műve, a Hungaricarum Rerum Decades egészében az új szellemi áramlat szülötte, mely hasznosít középkori kútfőket-forrásokat, de már forráskritikát is használ, stílusa egészen elegáns. Napjainkig alapvető történeti munka, különösen Mátyás korára nélkülözhetetlen. A harmadik történetíró, Pietro Ranzano egy összefoglaló világtörténetet alkotott, melynek utolsó része Magyarországról szól. De nem szabad elfelednünk, hogy e korszakban alkotta és jelentette meg (1488) a feltörekvő köznemesség történetszemléletében neves művét, a Chronica Hungarorum-ot, Thuróczy János, a Hunyadi-ház tisztviselője.
Amíg politikai ellentétek miatt nem történt szakítás köztük, gyakran tartózkodott a király udvarában Vitéz János, egykori nevelője, a humanista esztergomi érsek. De szelleme bizonyára azután is hatott. Mert intése Mátyásnak is szólt, hogy: „Iparkodjál halhatatlanságot biztosítani, hogyha majdan utolsó órád üt, csak a halandó ember fejezze be életét, s ne a kiváló nagyság is”. Hosszú ideig mellette volt az epigrammák és panegeirisek kiváló mestere, Janus Pannonius, aki büszkén hirdette az irodalom diadalútját országában:
„Eddig Itália földjén termettek csak könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb s általa híres e föld.”
A Mátyás udvarában felvirágzó humanizmusnak egyik nagy teljesítménye, a király széleskörű érdeklődésének és könyvbarátságának igazi bizonysága volt a híres Corvina, amelynek könyvremekei közé szívesen tért be pihenni az országos dolgokban megfáradt uralkodó. Az itt összegyűjtött kódexek és nyomtatott könyvek számával (mintegy 2500–3000 darab) az elsők között volt a korabeli Európában. Igaz, hogy csak 219 maradt meg belőlük, de a feljegyzésekből, megmentett példányokból körvonalazni lehet e páratlan értékű tékát. A gyermekkorától szenvedélyesen olvasó Mátyás élete végéig könyvbarát maradt. Amiképpen az őt hőskölteményével megajándékozó Silius Italicusnak írta: „Jóllehet egymást érő háborúkba vagyunk keveredve, ami kevés időt szakíthatunk, örömest szenteljük a tudományoknak.” Gyűjteménye főleg vásárlásokkal gyarapodott, de ajándékozás is szaporította. Könyvesházába kerüli Vitéz János és Janus Pannonius könyveinek egy része is. Tartalom tekintetében görög és latin klasszikusok, egyházatyák könyvein kívül korabeli humanista szakírók, egyházi szertartáskönyvek, filozófusok és teológusok művei, orvos- és természettudomány, történelem egyaránt képviselve van könyvtárában. Nem hiányzott azonban belőle az asztronómia (csillagászattan), az asztrológia (csillagjóslás), földrajz, műépítészet és hadtudomány sem. Értéke nemcsak a benne őrzött darabok számában és tartalmában, hanem azok elkészítésének módjában, csodálatos díszítésében, színes miniatúráiban és míves-aranyozott bőrkötésében is áll. A Corvinák a bibliofilia világának legmegbecsültebb kincsei közé tartoznak. „Szép könyvtartó házá”-nak polcaira nagyszámban kerültek olyan gyönyörűen díszített kódexek, melyeket a király főleg Firenzében rendelt. Beatrix királynő is hozott magával csodásan illusztrált könyveket. De idővel szép számban érkeztek Budára itáliai könyvmásoló mesterek, s neves műhely alakult ki Mátyás fővárosában, ahol írtak és illumináltak Corvin-kódexeket. A budai könyvmásoló és miniatúra-műhelyben mintegy 30-an dolgoztak, köztük kiváló művészek. Külön említést érdemelnek a Corvina-kötések, amelyeknek bőrtábláin elsőként alkalmaztak aranydíszes motívumokat, bőraranyozást.
Mátyás európai méretekben gondolkodott akkor is, mikor nemcsak kéziratos könyveket, kódexeket helyezett el könyvtárában, hanem százada nagy vívmánya, a könyvnyomtatás korai termékeit, incunabulumokat (ősnyomtatványokat) is. Sőt a műveltség terjesztését forradalmasító technikai vívmányt Gutenberg után, az elsők között, Németországot, Itáliát és Franciaországot követőleg Hess András Magyarországon is meghonosította (1473).
Nagy királyunk országának művelődési körképéhez tartozik az egyetemalapítás kísérlete. Noha Nagy Lajos korában is született egyetem, léte nem volt hosszú. Az egyetemi gondolatot aztán Mátyás korában ismét felvetette az értelmiségi szakemberekben jelentkező igény. Először Vitéz János kezdeményezésére, 1465-ben fordult Mátyás király II. Pál pápához, hogy adjon alapító bullát a Magyarországon létesítendő új egyetem számára, mivel az országban „nincsen semmiféle egyetem”. Így született meg Pozsonyban az egyetem (studium generale), az Universitas Histropolitana. A király, Vitéz és a pozsonyi káptalan házaiban otthonra talált intézmény számára kiváló külföldi professzorokat nyertek meg, akik az ars-ok, a jog, teológia, az orvostudomány magisterei és doktorai voltak. A szerződtetett tanárok közül kiemelkedett Johann Regiomontanus német csillagász-matematikus, aki Pozsonyban írta meg az égitestek mozgását bemutató munkáját, azt az alapvető művet, amelyet amerikai felfedező útja során, a tengeren, Kolumbusz is használt az éjjeli tájékozódásban. Regiomontanus tételei alapozták meg Galilei és Kopernikusz világraszóló tanításait heliocentrikus (napközpontú) csillagrendszerünkről. A köztük kirobbant politikai ellentétek miatt, Mátyás király és Vitéz János nagyszerű egyetemi terve 1471-től hanyatlóban van, majd Mars vihara elsodorja a kezdeményezést.
Mátyás király azonban nem volt az a kultúrpolitikus, akit elképzeléseiben könnyen meg lehet állítani. Lodovico Carbo jegyezte fel azt a dialógust, amelyben Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, 1475 körül, ezeket mondta Mátyásról: „…egy új magyarországi egyetem alapításáról is gondolkodik”. Úgy látszik a meghiúsult pozsonyi kísérlet után, ekkoriban terelődött Mátyás figyelme a budavári Domonkos-rendi kolostor iskolájára, amelynek teológiai-filozófiai fakultása egyetemi rangra emelkedett (universitas, studium generale). Itt tanított két európai hírű professzor is: a Kolozsvárról elszármazott firenzei egyetemi tanár, Nicolaus de Mirabilius és a német Petrus Niger. A király impozáns épület emelésén fáradozott, melynek terveit maga is átnézte és észrevételezte, halála azonban véget vetett a budai egyetem létének.
Érdeklődése a budai egyetem tervei iránt is arra vall, hogy a reneszánsz uralkodó Mátyás, az építőművészet csodálója és mecénása volt. Zsigmond király budavári palotája már készen állott, mikor Mátyás király a Várhegyen építkezni kezdett. A „Friss-palota” alaprajzi elrendezése megmaradt, de megújult annak gótikus képe, főképpen az épületek homlokzata: a reneszánsz itt is a gótikára épült. A régiek mellé új épületek emelkedtek, s így alakult ki a budavári királyi palotának az a XV. század végi arculata, amely a térség egyik legszebb világi épületének mutatja.
Mátyás palotájához kettős vörös márvány lépcsősor vezetett, hasonló anyagból készültek a virágfüzéres ajtó- és ablakkeretek, míg a főbejáratot bronz domborművek, a kazettás mennyezetet aranyos díszítések, a padlót tarkán csillogó csempe borította. Árkádsor övezte a díszudvart, az emeleten oszlopos tornácok, bábos korláttal szegélyezett lodzsiák díszelegtek. A könyvtártermek boltos felületeit freskók borították, míg a fogadó- és ebédlőtermek falait asztrológiai tárgyú festmények; rajtuk az égitestek állását örökítette meg a művész, úgy ahogy Mátyás születésekor, nevezetes győzelmei alkalmával látszottak. A Várhegy déli oldalán függőkert kínált pihenést, növényzetét vízvezeték táplálta, éppúgy, mint a palota fürdőszobáit.
Mátyás budai palotája befejezetlen maradt, de a festői környezetben épült visegrádi nyaralóegyüttes befejezést nyert, és azt a kortársak földi paradicsomnak nevezték. A helyén létesített mai múzeumkertet reneszánsz stílusú épületek töltötték be; elől várfalakat megtörő kapubástya, kétoldalt, boltíves-lodzsiás emeletes építmények, a hegyoldal adottságait lépcsőrendszer és függőkért hasznosította, az udvar végében gyönyörű vörösmárvány-díszítésű kápolna. A díszudvart vörös márvány kút ékesítette. A történelem viharai, a Magyarországra zúdult török támadások a budai és visegrádi palotát éppúgy elseperték, mint Tata, Nyék, Diósgyőr és Komárom reneszánsz építkezéseit.
Mátyásnak, illetve korszakának számos világi és egyházi építészeti emléke átvészelte a századok pusztításait. Közöttük van a Hunyadi János által épített vajdahunyadi vár, melynek egyik legszebb, lodzsiás részlete Mátyás korában készült. Ekkoriban épült fel Zólyom vára, nyerte el mai formáját a fogarasi vár és újíttatott meg Szklabinya vára.
A reneszánsz behatolt az egyházi építkezésekbe is. Reneszánsz stílusú az egészében gótikus pesti plébániatemplom márványoltára, a menyői templom kapuja, hasonló elemek díszítik a csíkmenasági templom szárnyasoltárát. A gyulafehérvári székesegyház Lászói-kápolnájában a két stílus keveredik egymással. Ekkor alakul át erődített templommá a korábbi garamszentbenedeki premontrei apátság. Csarnoktemplomok egész sora épül vagy épül át Mátyás uralkodása alatt, részben személyes támogatásával és beavatkozásával (soproni bencéstemplom, a pozsonyi káptalani és Szt. Mihály templom, bánfai Szent Egyed templom stb.). Mai napig büszkén mutogatják a kolozsváriak a Farkas utcai (volt minorita, most református) templomot, amelynek építését Mátyás személyesen rendelte el 1486-ban, és számára anyagi alapokról és János fráter személyében építészeti vezetőről is gondoskodott.
A képzőművészetek bemutatását a falfestményekkel, szobrokkal és miniatúrákkal lehetne folytatni, minthogy az iparművészet (csempe, majolika, ötvösség stb.) még teljesebbé teszi a képet.
A teljesség igénye nélkül írt sorainkat hadd zárjuk egy megállapítással. Mátyás király élete és műve a bizonyság rá: teljességgel felismerte, hogy a nép mindennapjaiban és felvirágzásában milyen nagyszerepe van a kultúrának.
Jegyzetek
ars-ok, artes liberales (a latin ars = tudomány, művészet szóból) – tudományok, művészetek. Középkori felfogás szerint a hét szabad művészet (tudomány) a következő: grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, asztronómia, zeneelmélet
doktor – egyetemi fokozat
emporium – központ
lodzsia – boltíves vagy oszlopos nyitott csarnok
mechanikus mesterségek – gyakorlati tudományok
magister – egyetemi fokozat
poétika – költészettan
retorika – szónoklattan
studia humanitatis – humán tudományok
studia virtutis – erények tudománya
virtus – erény
(Megjelent: Művelődés, 1990. április–május, XXXIX. évfolyam, 4–5. szám, 36–40. old.)
