Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A dolgok változnak. A vers örök

Bemutatkozik a Magyar Versmondók Egyesülete

Mindennapi rutinjaink, megoldandó feladataink, kihívásaink közt gyakran észre sem vesszük, hogy a legnehezebb időszakokban egy-egy költemény, mélyen igaz verssor, bölcsesség segít át a bajokon. Az emelkedett, örömteli pillanatokban a költészet, az egymásnak mondott, elmormolt, eldúdolt, vagy sms-ben elküldött igaz, érzelemdús idézet is lelki gyógyírként hat. Pedig mennyire így van! S hogy a legtisztább emberi érzések és gondolatok tiszta forrását magától az embertől halhassuk, és ne csak könyvekben lássuk, azért rengeteget tesz a Magyar Versmondók Egyesülete, amely a Kárpát-medencében és a tengeren túl is a magyar nyelv, valamint a páratlanul gazdag magyar költészet, a tiszta érzelmek és gondolatok tolmácsolásáért, megértéséért, illetve megérzéséért tesz nap mint nap. Ezt vallja Kiss László, a szervezet alapító elnöke.




Lutter Imre a Kaleidoszkóp VersFesztiválok egyikén

A rendszerváltás utáni évek (1989–1990) első pozitív eredménye, jelentős hozadéka az amatőr művészeti területek civil szakmai szervezeteinek létrejötte volt. A Magyar Versmondók Egyesülete azzal a céllal alakult, hogy hatékony részt vállaljon a magyar nyelvű vers- és prózamondás szervezésében, illetve irányításában, továbbá hogy tömörítse, összefogja és segítse a hazai, valamint a Magyarország határain kívül élő amatőr vers- és prózamondókat, a hivatásos előadóművészeket, elláthassa szakmai érdekképviseletüket, és gondoskodjon a versmondók képzéséről.

Megalakulása óta eleget tesz korai célkitűzéseinek: bemutatkozási alkalmakat, fesztiválokat szervez, összehangolja a hazai versmondó eseményeket, képzéseket; táborokat működtet, folyóiratot ad ki, honlapokat üzemeltet és könyveket jelentet meg. Ezek a tevékenységek a hazai és az anyaország határain kívüli magyar versmondó kultúra színvonalának emelkedését és szervezettségének fejlődését eredményezik. A szervezet fő céljának tekinti, hogy a versmondás a szélesebb nyilvánosság számára is többet jelentsen a klasszikus értelemben vett verstolmácsolásnál, és hogy a vershez kapcsolódó műfajok beépüljenek a köztudatba a mindennapok szerves részeként. Hogy jó úton haladnak, azt jelzi az is, hogy az egyesület taglétszáma meghaladja az 1200 főt. A különböző versenyek, képzések, műhelyek és táborok révén az Egyesületnek már több tízezer vers­mondóval sikerült kapcsolatba kerülnie.

A Magyar Versmondók Egyesülete elsők között ismerte fel a költészet és a versmondás Kárpát-medencei jelentőségét, azaz hogy a magyar költészet és annak tolmácsolása a közös gyökerek legelemibb része, az anyanyelv ápolásának és megtartásának letéteményese, valamint kiemelt történelmi, kulturális és közösségi szerepe van a magyarság identitásának erősítésében. Az egyesület célja, hogy a vers emberhez közelibbé váljon, a költészet – mint a magyar nyelv éltetője – társadalmi rangját visszakaphassa.

A szervezet tagozatai korosztályonként és szakmai alapon szerveződnek. Ifjúsági, felnőtt, nyugdíjas, pedagógus és szakmai tagozatokba tömörülnek a versmondók. A tagozatok munkáikat összehangoltan végzik. Ennek eredményeként az általános iskolai korosztályt tömörítő ifjúsági tagszervezet a versmondást meghaladva a tanulók mindennapi kommunikációjában is segít, azért hogy a diákok a magyar nyelvet törvényszerűségeinek megfelelően használják. Számos tehetségkutató és tehetséggondozó, valamint esélyegyenlőséget segítő rendezvényt támogatnak és szerveznek, például Siklóson, Zsámbékon, vagy Tatán, ahol az enyhén fogyatékos gyerekek – Eötvös József nevét viselő – vers- és prózamondó versenye, valamint a beszédfogyatékos gyermekek számára az Őze Lajos Versmondó Verseny nyújt segítséget életük könnyebbé tételéhez. Az utóbbi évek eredményeként könyvelhetik el a szépkorú versmondók jelentkezését és jelenlétét – nem különben sikerességét – a versmondó eseményeken, amely példaértékével jó hatással van az ifjabb nemzedékekre.

A Magyar Versmondók Egyesületének nemcsak az országon belül, de a határokon túl is számos tag- és társ­szervezettel tart kapcsolatot. A legaktívabb szervezetek Győr-Moson-Sopron megyében, az északkelet-magyarországi régióban (Miskolc központtal), Közép-Magyarországon, Veszprémben, Egerben, a Délvidéken (Vajdaságban), Zilahon, Dél-Kaliforniában (Los Angeles központtal), Lendván, New Yorkban, San Diegóban és Torontóban léteznek. Jó együttműködő partnere az Egyesületnek a Nemzeti Színház, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a Soproni Petőfi Színház, a Forrás Színház és a Váci Dunakanyar Színház.




Közös versmondás Tatabányán a Magyar Versmondók Egyesülete szervezésében

A Magyar Versmondók Egyesületének kiemelt rendezvényei

A nagy országos vers- és prózamondó versenyek közül – más szervezetekkel együtt – kezdeményezésük révén született újjá a József Attila vers-, énekeltvers- és prózamondó verseny 1996-ban, amely azóta is a legrangosabb versenyek közé tartozik. Közreműködő segítői voltak a Berzsenyi, a Csokonai, a Ratkó, az Arany János, a Petőfi, az Anyám fekete rózsa, a Radnóti, a Babits és még számos megyei, regionális és helyi vers­mondó versenyeknek. A társszervezetekkel közösen megvalósított legrangosabb versenyek közé tartozik a Regösök húrján országos általános iskolás vers- és prózamondó találkozó és verseny, mintegy tizenöt helyszínen, a Latinovits Zoltán országos vers- és prózamondó találkozó, az Illyés Gyula nemzeti vers- és prózamondó verseny, valamint a Költészet tavasza – költőtalálkozó és versmondó verseny Zilahon. De a Sinka István vers-, énekeltvers- és prózamondó verseny Vésztőn, a Szabó Lőrinc vers- és prózamondó verseny Keszthelyen, az évenkénti áprilisi VersGála, vagy a legújabb rendezvény, a Nemzeti VERSeny – a Nemzeti Színházzal karöltve – is hatalmas népszerűségnek örvend.

Kaleidoszkóp VersFesztivál

A Kaleidoszkóp VersFesztivált 1998-ban indította útjára az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület és a Miskolci Egyetem hagyományteremtő céllal, Bella István Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító védnökségében. Az azóta valódi művészeti fesztivállá nőtt eseménysorozat célja az évfordulós költők, írók alkotásaival, a pódium- és a színművészet jeles képviselőivel az aktív emlékezés, a magyar költészet népszerűsítése, a társadalom minél szélesebb rétegeit megszólítva. A Kaleidoszkóp VersFesztivál nemzetközivé válásával a Kárpát-medence hét országa kapcsolódott be a programokba. A kor új művészeti kihívásait is szem előtt tartva a versmondás mellett a versenyprogramba tartoznak: a mozgásszínház, a performanszok, az utcaszínházi előadások, az előadóestek, a monodrámák, az énekelt- és megzenésített versek, valamint a világzene és a versfilm. A rendezvény minden évben másik városból jelentkezik. A fesztivál alapító igazgatója Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész.




A Kávészünet-zenekar

Nyári táborok, műhelyek, szemináriumok

A nyári intenzív képzések célja az amatőr versmondók összefogása és képzése, azaz felkészítésük a tudatos előadóművészi magatartásra, valamint a tehetséges vers- és prózamondók felkészítése az előadóművészi és színészi pályára.

A Magyar Versmondók Egyesülete különböző táboraiból az elmúlt húszegynéhány év alatt számos, ma már elismert fiatal művész került ki, s választotta hívatásul a színházművészetet – köztük volt Fehér Tibor, Kurta Niké, Bakos-Kiss Gábor, Kinizsi Ottó, Bertóti Johanna, Zámbori Soma és sokan mások.

Budapesti Versmondó Klub

A klub feladata a Budapesten élő és vonzáskörzetébe tartozó versmondók képzése, illetve továbbképzése műhelyfoglalkozások keretében, amelynek részét képezi a költőtalálkozók – hogy jobban megismerkedhessenek a kortárs költészet kiválóságaival. A Klubot a Budapesti Művelődési Központtal közösen működtetjük.

Vers- és prózamondó előadóművészeti szakképzés

A Magyar Versmondók Egyesülete kidolgozta a vers- és prózamondó szakképesítés tematikáját, amellyel jogosultságot szerzett arra, hogy akik a vers- és prózamondást hivatásos formában is művelni szeretnék, azok számára képzés keretében vizsgafelkészítést és előadóművészeti szakképesítést nyújtson.

Első Magyar Versszínház

A versszínház olyan színpadi műfaj, művészeti szerveződés, alkotóműhely, amely teret biztosít, illetve lehetőséget kínál régi és új kifejezési formáknak a tartalmak létrehozására. Ugyanakkor ösztönzi az amatőr és hivatásos színház-, előadó- és társművészeket olyan művészi alkotások színpadra állítására, amelynek központi tartalma, gondolata a vers kifejezése, illetve tágabb értelmű színpadi, valamint színházi eszközökkel való magszólaltatása.

A versszínház célja a vers, a költői mű szolgálata minden létező színpadi formában: klasszikus és kortárs, önálló és társas előadóestek, költészet által ihlette mozgásszínház, verses performanszok, elbeszélő költemények nagyszínpadi előadásai, verszenei produkciók, költészetből eredő világzene és verses utcaszínház révén. A versszínház ezek alapján joggal tekinthető önálló műfajnak.

Funkcióját tekintve a versszínház bemutatkozási tér is egyben: a Magyar Versmondó Egyesülete 2009-ben alapította meg az Első Magyar Versszínházat.

A legjelentősebb bemutatók: Arany János: Toldi (A Forrás Színházzal ko­produkcióban, 45 bemutató, 2010-ben Taps-díjat nyert); Emlék és varázslat – Radnóti verskoncert (Radnóti születésének 100. évfordulóján); Üveggolyók (Versszínházi bemutató Határ Győző műveiből); Ratkó József: Segítsd a királyt! (Felolvasó-színházi bemutató Ratkó József korszakos drámájából a Ratkó József Emlékévben, a bemutató a Soproni Petőfi Színházban volt).

Honlapok, kiadványok

Az Egyesület több világhálós oldalt működtet. A központi portál – A vers oldala (www.vers.hu) – információkban gazdag, kiváló kiindulási pont a költészet és a versmondás iránt érdeklődők tájékozódásához. A vers.hu a világháló egyik legátfogóbb versportálja, közösségi funkciókkal, áttekinthető rendszerrel és friss vershírekkel. Az oldal több szolgáltatást is kínál: a regisztrált felhasználók maguk szerkeszthetik saját verseik oldalát vagy kérhetnek – online – verset. A szakmai közönség számára a legszélesebb palettát kínálja a versenyek, a műhelyek és a táborok terén. A látogató irodalmi utazást tehet az évfordulós költők berkeiben, A hónap eseményei címen az év minden napjára megtalálhatja a múlt legfontosabb költészeti és színházi eseményeit, az Alkalmi versek link pedig az épp időszerű ünnepekhez, hagyományokhoz, családi vonatkozású eseményekhez kínál verseket. Mindemellett a versszínház is e portálon tájékoztatja a látogatókat bemutatóiról. A honlapot évente több mint kétszázezer egyedi felhasználó látogatja meg. Az oldalról elérhető az Egyesület többi tematikus honlapja is: www.versmondo.hu – a Versmondó folyóirat elektronikus változata; www.versfesztival.hu – a Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztivál honlapja; www.versradio.hu – az online Versrádió honlapja.

A Versmondó folyóirat

A hazai versmondás egyetlen szakmai orgánumát, a Versmondó című, negyedévente megjelenő folyóiratot 1993-óta adja ki a Magyar Versmondók Egyesülete. A lap tanulmányok, kritikák és a versmondók szakmai felkészülését segítő módszertani, illetve képzési anyagok, valamint közérdekű információk közlésével segíti tájékozódni és felkészülni az érdeklődő olvasót, és friss információkhoz juttatni a verskedvelőket. A lap versértelmezések sorát, illetve egy-egy költő részletesebb bemutatását közli, továbbá az anyanyelv, az élőbeszéd ápolását szolgáló tanulmányokat is publikál. Elemzi a versmondó körök, műhelyek és klubok munkáit, produkcióit, bemutatja az amatőr és hivatásos társulatokat, továbbá portrét mutat be a versmondókról, az előadóművészekről, a rendezőkről, a dramaturgokról, az írókról és a költőkről. A Versmondó viszonylag rövid idő alatt komoly szakmai tekintélyt vívott ki magának: számos neves, a versmondás elméletével foglalkozó szakember, valamint irodalomtörténészek, írók, költők csatlakoztak a laphoz, támogatva annak szellemiségét és elismerve rendkívül magas színvonalát. A folyóirat 1997 augusztusától az interneten is olvasható, a napi egyedi látogatóinak a száma kétszáz körül van. Az újság a szellemi kapocs szerepét tölti be az anyaországban és azon kívül élő, vers­mondással foglalkozó magyarság között. Főszerkesztője az 1993-as indulástól fogva Kiss László.

Versrádió

A Magyar Versmondók Egyesületének viszonylag friss szolgáltatása az online Versrádió (www.versradio.hu), amely a legújabb fóruma, megszólalási lehetősége a versmondóknak. A rádió 2006-ban indult el, jelenlegi formájában, 2010-ben elnyerte a Magyar Marketingszövetség Az Év Honlapja-különdíját. A rádió műsorában, amelybe a honlap megnyitásával kapcsolódhat be az internetező, klasszikus költők művei hallhatók klasszikus előadók tolmácsolásában, vagy kortárs szerzők verseit adják elő fiatal és érett, amatőr és hivatásos versmondók. Az oldal főszerkesztője Lutter Imre, a Magyar Versmondó Egyesületének ügyvezető elnöke.




Díjátadás a Regősök Húrján versenyen

Kiadványok, módszertani könyvek, konferenciák:

Versmondók Könyvtára (sorozatszerkesztő: Kiss László): Egy műfaj tündöklése; Kortársaink; Novelláskönyv; Keltsd életre 1-2.; Társas játék; Tanuld és tanítsd a jobbat; Hovatovább?

Kaleidoszkóp Könyvsorozat (sorozatszerkesztő: Lutter Imre): Egyetemi, főiskolai hallgatók pályakezdő írásaiból tallóz a kötet (Éltem írtam érted…; Virágzó kopjafák; A pillanat története; Látó határ; Szavak sziluettje; Lánctánc; Szárnyak hullámverésben; Firka a falra; Jelen-lét; Retúr).

Hangoskönyvek, CD-k: Memento – túl a gyászon (2014); Dupla hangoskönyv a Holokauszt költészetéből; Bíbor parázson – Radnóti másképp (2014); Radnóti nyomán – dupla korongos hangoskönyv.

Konferenciák

A Magyar Versmondók Egyesülete fontos feladatának tekinti a vers- és prózamondással kapcsolatos elméleti, módszertani kérdések gondozását. Ennek eredményeként születtek meg a hiánypótló és korszerű kiadványok (Keltsd életre 1–2. kötetek), illetve a műfaj problémáit áttekintő konferenciák: Egy műfaj tündöklése… (1998); Versrendezés-konferencia (2002); Keltsd életre… (2012); Keltsd újra életre… (2014); Latinovits-konferencia (2015).

Egyesületközi kapcsolatok határon túli társadalmi és versmondó szervezetekkel

A Magyar Versmondók Egyesülete évek óta építi nemzetközi kapcsolatait. A vezetők ösztönzik regionális és megyei szervezeteiket, műhelyeiket, hogy konkrét együttműködéseket alakítsanak ki a határon túli versmondással foglalkozó szervezetekkel a kölcsönösség jegyében. Szlovákiában, Szlovéniában és a Vajdaságban, a Partiumban önálló műhelyek, szervezetek alakultak és csatlakoztak az ernyőszervezethez. Az igényeknek megfelelően teret nyújtanak az anyaország határain kívül élő magyar nyelvű versmondóknak, akik rendszeresen részt vehetnek a Vajdasági Szép Szó Műhely rendezvényein, valamint Erdélyben (Székelykeresztúron, Zilahon) és a felvidéki Rimaszombatban.

A Magyar Versmondók Egyesületének 2016-ban megválasztott vezetői:

Tiszteletbeli elnök: Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költő. Elnök: Kiss László, ügyvezető elnök: Lutter Imre, irodalmi alelnök: Turczi István, szakmai alelnök: Pataki András, vers­színházi alelnök: Wiegmann Alfréd, kommunikációs alelnök: Szennik Éva, szervezési és pályázati alelnök: Zánki-Tóth Enikő, kreatív alelnök: Kinizsi Ottó.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Átolvasva és újraélve a Honismeret ötven évfolyamának csaknem 30 ezer oldalnyi anyagát, igyekeztem felidézni az írások mögött fölsejlő arcokat, hangokat, leveleket, beszélgetéseket, kézszorításokat – vagyis a személyeket. Volt, amikor sikerült, volt, amikor nem, az előbbi esetben jóleső érzés töltött el, talán a bába érezhet ilyet, mikor jó emberöltő múltán találkozik egy-egy általa világra segített, felnőtté cseperedett gyermekkel, s fülébe cseng valamikori felsírásának emléke. Mennyi nagyszerű emberrel dolgozhattam, mennyi kiválóságot ismerhettem meg futólag vagy alaposabban. 

Száz-százötven évvel ezelőtt sokkal kevesebben járhattak iskolába, mint ma. Ha a család nem tudta nélkülözni a mezőn a munkaerőt, vagy ha nem volt pénz lábbelire, a gyermek nem járhatott iskolába. A tanítás általában novembertől áprilisig tartott, amikor nagyjából szünetelt a mezőgazdasági munka. A gyermekek így is hajnalban keltek, hogy eljussanak az iskolába, vállukon batyu lógott, amiből hiányzott a mai értelemben vett felszerelés.

Természetesen a honismeret mint fogalom és mint tevékenység nem a most 50 esztendős folyóirat létrejöttével került a köztudatba, búvópatakként, vagy nyílt vízfolyásként, megnevezve vagy ráutalóan évszázadok óta létezett. Hiszen már „honfoglaló népünk számára is természetesnek számított, hogy töviről hegyire megismerjék a földet, ahol megtelepedtek, a tájat csakúgy, mint az itt talált embereket és emberi alkotásokat.

Hepehupa 2002-es indulását hosszas, évekig húzódó tervezgetés előzhette meg. Zilahi értelmiségi és politikusi körökben talán Kovács Kuruc János történelemtanár, helytörténész szorgalmazta legtöbbször egy művelődési lap elindítását. Lelkesedését, ügybuzgalmát elmondása szerint az 1999-ben megjelent és a zilahi Color Print nyomdában nyomtatott Szilágysági magyarok kismonográfia-gyűjtemény sikere is táplálta. E kiadvány munkálatainak koordinálása, a nyomdatulajdonos Major Istvánnal kialakult barátsága, valamint az egyes szerzőkkel folytatott beszélgetések közben születhetett meg a gondolat, hogy Szilágyságban is életképes maradna egy művelődési lap, hiszen ez a tájegység is rendelkezik azokkal az írástudókkal, akik terjedelmesebb honismereti vagy irodalmi írásaikkal folyamatosan el tudnák látni a betűre éhes magyar olvasóközönséget.

Szervátiusz Tibor két vésőmozdulat között arra lett figyelmes, hogy az arra utazók megálltak csöndben figyelni a munkálkodást, a koppanásokat, a csengés hangját, és közülük egyre többen mondták tovább, hogy mi készül Farkaslakán. Mint megfogalmazta: „hamar elterjedt a hír, hogy Tamásinak faragunk emlékművet. Egyre többen jöttek hozzánk munka közben, sokan egy-egy lehullott kődarabot is elvittek emlékbe.” Így vált közkinccsé, a szó legszorosabb értelmében folklórrá a szobor.

A gyermek életében az apja akkor jelent meg, amikor hazajött a háborúból. Előtte az anyjával élt. Sokszor volt bezárva egyedül, és akkor mindig a szomszéd házának frontját bámulta, amit szép angyalfigurák díszítettek.

„Legyen előtted mindig az út” – mondja az ír áldás, ami igen találó a túrázóra. Jó közösségbe tartozni, együtt elindulni, felfedezni új és újabb célpontokat. A mi esetünkben a kerékpározás célja nem csupán a közös mozgás, hanem igyekszünk felfedezni a táj szépsége mellett különböző történelmi és kulturális értékeket is.

A Szilágy megyei magyar közösség mindig is tisztelettel adózott a nemzeti kultúra, irodalom és történelem nagyjai előtt. Megbecsülésük jeleként az elmúlt bő három évtized során emlékművet állítottak a Báthoryaknak, Wesselényi Miklósnak, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Petőfi Sándornak, legutóbb pedig Szikszai Lajosnak, aki Zilah régi központját és kórházát is építette. Eme illusztris társasághoz most Petri Mór is csatlakozott.

Petri Mór meglátásom szerint jó történész volt, aki ismerte a történetírás szabályait. Utalhatunk itt nagy munkájának előkészületeire, az adat- és anyaggyűjtésre. Erről a következőket vallotta: „Hány levéltárt kutattam át? Ezeknek csak puszta fölsorolása lapokra terjedne. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek, magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén felkerestem a vármegye határain kívül lévő mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltem fölfedezhetni”.

Bejárta a megye mindegyik hely­ségét, rögzítette az ott talált adatokat, emellett pedig átfogó levéltári kutatómunkát végzett. Heteket töltött Kuun Géza marosnémeti levéltárának átkutatásával, a leleszi premontrei konvent gazdag archívuma szintén értékes adatokkal szolgált, Kolozsvárott pedig a hasonlóképpen gazdag Wesselényi- és Bánffy-levéltár anyagában kutathatott. Természetesen a Szilágyság két történeti vármegyéjének régi iratanyagát is hasznosította, emellett pedig a szomszédos vármegyék régi levéltáraiba is betekintett. 

Brassóban 1921. november 13-án harminc erdélyi magyar énekkar képviselője kimondta a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulását. A dalosszövetség létrehozására azért volt szükség, mert Trianon után az erdélyi kórusok elszakadtak a Budapesten székelő Magyar Dalosok Országos Szövetségétől. A szövetség megalapítását idős Szemlér Ferenc, a Brassói Magyar Dalárda elnöke és Szabó Béni alelnök, parlamenti képviselő kezdeményezte. Tisztában voltak azzal, hogy össze kell fogniuk annak érdekében, hogy az erdélyi kórusmozgalom továbbra is jelentős szerepet képviseljen az ország művelődési életében.

Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül.

A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.

A 19. században a történetírást Európa-szerte fontos közügynek tartották. Ez így volt Erdélyben is, ahol Nagyajtai Kovács Istvánt a modern magyar történetírás úttörői között tartották számon. Köztük volt gr. Mikó Imre is, akinek nagy szerepe volt az 1848–49 utáni abszolutista rendszerben az erdélyi magyarság védelmében. Utóbbi a közös cél érdekében kereste a Kovács Istvánnal való együttműködés lehetőségét.

A mai napon Erdővidék egy jelentős turisztikai desztinációval gyarapodik. Olyan kulturális látnivalóval, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas helyszínnel, amely erősíti a nagyajtai identitást és messzire repíti a település hírnevét. A bástyákban felépült kiállítás a szemléletében és módszereiben is megújuló erdélyi magyar muzeológia egy újabb kísérleteként készült el.