Csernakeresztúrt 1302-ben említik első ízben az oklevelek Hunyad megye legnépesebb magyarlakta helységeként. Őseink bukovinai székelyek, akik 1910-1911-ben települtek (624 személy) Csernakeresztúrra. A már létező helység szélén kaptak telkeket a betelepítettek. Ezekre a telkekre felépítették féltelepes (egy szobából, egy konyhából, egy istállóból és egy csűrből álló) vagy telepes házaikat (utóbbiakban egy szobával több volt, attól függően, hogy milyen nagy a család). Ezek a házak a mai Bukovina utcában és a Nagy út Vajdahunyad felőli részén épültek.
A telepesek többgyermekes, Istenfélő családok voltak. Általában hét–nyolc gyermek volt minden családban. Idetelepülésük után, a nehéz körülmények és a háborús idők dacára 1916. szeptember 14-én felszentelték templomukat, Szentkereszt tiszteletére. A kereszt mindennapi szerepet töltött be a bukovinai székelyek életében, mivel üldöztetésük során nehéz keresztet hordoztak. Még a mezei útkereszteződéseknél is keresztet állítottak, ez adott nekik munkaerőt.
A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület 1994-ben alakult, azzal a céllal, hogy bukovinai székely őseink hagyományait felelevenítsük, ápoljuk és továbbadjuk a fiatal nemzedéknek. Ezért szükségünk volt egy házra, ahová össze tudjuk gyűjteni a bukovinai hagyatékokat. Az Illyés Közalapítványtól nyert pályázati pénzből vásároltunk egy 1910-ben épült házat, amit hangyaszorgalommal visszaépítettük eredeti formájába, és tájházzá alakítottunk át. Visszaépítettük a kemencével egybekötött tűzhelyet, visszakerültek a régi ablakok, láthatóvá váltak a gerendák. A hagyományőrző egyesület akkori tagjai felkutattak padlásokat, pincéket, és sikerült összegyűjteni a még Bukovinából hozott eredeti tárgyakat, amelyeket tájházunkban állítottunk ki. A tájház a telepes házakat mintázza: található benne egy konyhának is mondható eresz, valamint egy tisztaszoba. Láthatunk itt vetett ágyat jellegzetes motívumokkal varrt párnafejekkel, festékeseket, szövőszéket (osztovátát), tulipántos ládát, bölcsőt, a konyhában ott van a lisztes láda, a tálas az eredeti cserépedényekkel. Tájházunkat 1994. november 19-én, Erzsébet napján avattuk fel, ezért is ünnep ez a nap a csernakeresztúriak életében. Fennállása óta, nagyon sokan meglátogatták tájházunkat, amire nagyon büszkék vagyunk.
Csernakeresztúron szervezett faluturizmus is működik, a faluba érkező vendégeink a tájházban kezdik a látogatást, hogy ízelítőt nyerjenek az itt lakó bukovinai székelyek életéből. A hagyományőrző egyesület a tájház karbantartása mellett, mint ahogy a nevében is benne van, hű őrzője hagyományainak, a Bukovinából hozott énekek, táncok a mai napig is szerepelnek műsorainkban. A csoport tagja a magyarországi Bonyhádon megalakult Bukovinai Székelyek Szövetségének, amely magába ölel minden, anyaországi, erdélyi és al-dunai bukovinai székely egyesületet, csoportot. Ezekkel a csoportokkal kitűnő kulturális és baráti kapcsolatot alakítottunk ki az évek folyamán. A szövetség egy-egy tagszervezete kétévente Bukovinai Székely Találkozót szervez, így jött Csernakeresztúrra is a sor, hogy a bukovinai székelyek idetelepülésének 100. évfordulóján, 2010 nyarán a találkozó házigazdája legyen. Nagyon jól sikerült találkozó volt, közel 1000 vendéggel, a falu apraja-nagyja szívvel-lélekkel segített a szervezésében. A találkozón résztvevő barátaink nagy szeretettel emlékeznek vissza mai napig is erre a rendezvényre, a bemutatott műsorokra, a felszolgált hagyományos ételekre.
Szűkebb hazánkban, Hunyad megye bármilyen kis településén, ahol már nagyon kevés magyar ember él, ott is szívesen fellépünk, énekeinkkel, táncainkkal a Hunyad megyei Magyar Napok alkalmával. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ilyenkor egy kis vidámságot, örömet tudunk szerezni az ott élő magyaroknak. Műsoraink változatosak, de a hagyományra épülnek, így van lakodalmasunk; leánylopásról szóló műsor; a megesett leányról szóló történet; aratós; guzsalyas, ami farsangi szokásokat idézi fel; van olyan előadásunk is, ami Petőfi Sándor szeretett költőnknek állít emléket, felhasználva a verseit és elénekelve a megzenésített verseket, összekapcsolva hagyományos táncokkal; van az édesanyák tiszteletére készített köszöntőműsor s biztos, hogy még nem is említettem mindent.
Az, hogy hagyományőrzők vagyunk, abban is megmutatkozik, hogy Csernakeresztúron a karácsonyi leánymegéneklés a mai napig is élő szokás. Eszerint a falu legényei két csoportba oszlanak korosztály szerint. Mindkét csoportba van két-két „katona”, akik rendet tartanak, és beköszöntenek a leányos házakhoz, egy-egy „könyves”, aki az éneklést irányítja, a többiek pedig különböző maskarákba öltözve szórakoztatják az ott levőket. Ilyenkor jó kedvvel, élő zene mellett táncoltatják a lányokat. Minden leányos házhoz beköszöntenek, és aki befogadja őket, fizetségül pálinkát, bort és süteményt ad a legényeknek. Az összegyűjtött italokat a faluban megrendezett karácsonyi bálban fogyasztják el közösen.
A májusfaállítást is megrendezzük minden május 1-én. Régen a falu legényei kimentek az erdőre, kivágták a cserefa lombokat, és este sötétedés után a számukra kedves leányok kapujára tűzték. A leányok feldíszítették színes szalagokkal, néha virággal is, ezzel jelezve, hogy mennyire kedves számára a fát hozó legény. Ezek a szokások, illetve a hagyományőrző csoport munkája felélesztette az esemény közösségi jellegét. A falubeliek nagyon kedvelik ezt az eseményt, amelyben a hagyományőrző csoport mellett mindenki szívesen részt vesz.
Kétévente bukovinai székely mesemondó vetélkedőt rendezünk kisiskolásoknak, azzal a céllal, hogy megszeressék a népmesét, megismerjék őseink bukovinai székely nyelvjárását, őrizzék a hagyatékot, hogy évek múltán méltó utánpótlása legyenek a hagyományőrző egyesületnek.
Évente részt veszünk a Bukovinai Találkozások elnevezésű nemzetközi folklórfesztiválon, ahol öt ország tánc- és énekcsoportjai találkoznak. E fesztiválnak különlegessége abban rejlik, hogy kapocsként egyesíti Bukovina régi és mai lakóit. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület táncosai felléptek Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia és Románia által megszervezett Bukovinai Találkozások színpadain. A câmpulung-moldovenesc-i fesztivál nagyon emlékezetes a csoport számára, hiszen akkor a szervezők nagyon kedvesen megajándékoztak bennünket. Üzemanyagot kaptunk, és ez által meglátogathattuk őseink szülőföldjét. Mivel a Csernakeresztúrra betelepedő őseink többsége Hadikfalváról (Dornești) és Andrásfalváról (Mănăuţi) származnak, ide látogattunk el. Különleges, lélekmelegítő érzés volt ott járni, ahol 100 éve őseink éltek, látni a házakat, keresni az elhanyagolt bozótos temetőben az ismerős neveket. Nagyon érdekes és érzelmekkel teli kirándulás volt, amit nem lehet elfelejteni, ezért is tisztelettel néznek ránk Câmpulungon.
Baráti, kulturális kapcsolatot nem csak a bukovinai székely csoportokkal tartunk fenn, hanem a Kárpát-medence Keresztúr nevű településeivel is. Megtisztelő esemény volt, hogy évekkel ezelőtt megkerestek és meghívtak a Keresztúri Találkozásokra, ahol azóta is szívesen látott vendégek vagyunk. A faluturizmusnak köszönhetően olyan személyiségek ismertek meg, akik szívesen meghívtak minket vendégszereplésre Magyarország olyan tájegységeire is, ahol nem élnek bukovinai székelyek. Fontos kulturális intézményekbe, például a Budapesti Polgárok Házába is volt meghívásunk, a Duna Televízió sokszor közvetítette műsorainkat. Olyan megtisztelő szerep is jutott a hagyományőrző egyesület tagjainak, hogy 2014-ben a Budai várban mi nyitottuk meg a hagyományos Hadik András bált, és kivont karddal tisztelegtek előttünk a huszárok. A Győr melletti Abdára is a faluturizmusnak köszönhetően jutottunk el. Egy csoport abdai vendég Csernakeresztúrra látogatott, megismerte bukovinai székely hagyományainkat, és nagy szeretettel meghívtak a szüreti fesztiválra. Nagy sikerünk volt, az abdaiaknak nagyon tetszett a műsorunk: énekeink, táncaink, meséink, tájszólásunk ismeretlen volt számukra, és tartós barátság alakult ki köztünk.
A csoport aktív tagjainak a száma változó, általában 30–35 fő. 1994 óta különböző okok miatt sokan kimaradtak, de azokat pótolták az új tagok. A régebbiek most is szívesen vesznek részt a rendezvényeinken, sőt most már a gyermekeik fellépéseit izgulják át, remélve, hogy a csoport akkor is működni fog majd, amikor unokáiknak tapsolnak, hogy a bukovinai őseink ránk hagyott kincse örök és élő hagyaték maradjon.
Képek: Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület
