A kolozsvári Patarét – a pataréti Kolozsvár

A kolozsvári Patarét – a pataréti Kolozsvár. Kinek mi a dolga? címmel tartotta meg a Művelődés estek évadzáró előadását Tonk Gabriella szociális programigazgató 2017. május 9-én, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. 

„Kolozsváron sokaknak van tudomása arról, hogy Pataréten borzalmas körülmények között élnek emberek, ugyanakkor a legtöbben nem szeretnek beszélni róla” – kezdte előadását Tonk Gabriella, a Norvég Alapból finanszírozott Pata-Cluj projekt koordinátora.

A 60–70-es években kezdtek kiköltözni a romacsaládok a Kolozsvár mellett lévő szemétdomb mellé, hogy a szemét újrahasznosításából megélhetést biztosítsanak maguknak. Pataréten ma nagyjából kétezren élnek, összesen négy telepen (Dallas, Rampa, Cantonului és Coastei), egymástól valamelyest elszigetelve, de egyaránt szörnyű körülmények között. A Dallas és a Rampa telepeken élőket a szemétdomb vonzotta ide még a rendszerváltozás előtt, viszont a Cantonului és a Coastei utcákban élőket a kolozsvári önkormányzat lakoltatta ki azzal indokkal, hogy illegálisan felépített házakban laktak – előbbieket a 2000-es évek elején a Funar-érában, utóbbiakat tíz évvel később Apostu városvezetése alatt. Mint utólag kiderült, a Coastei utcában élő családok nem mindegyike lakott törvénytelenül, voltak, akiknek érvényben lévő bérleti szerződésük volt a városházával. 

A 90-es évektől bekövetkező új világban megjelentek a hulladékhasznosító cégek, amelyek konkurenciát jelentettek a szemétgyűjtésből élő családoknak, néhány éve pedig végleg bezárták a szeméttelepet – így a megélhetésük is sokkal nehezebbé vált. Az ott uralkodó körülmények nem alkalmasak a normális emberi életre: egy ipari zónáról beszélünk, ahol nincs semmilyen infrastuktúra – a Coastei utcán kívül nincs áram a telepeken, a vezetékes víz nincs bevezetve, a kanalizálás pedig nincs kiépítve.

A toxikus környezet miatt nagyon sokan szenvednek krónikus légúti megbetegedésektől, az állandó bűz pedig szinte elviselhetetlen. A legtöbben nem rendelkeznek születési bizonyítvánnyal sem, így nem részesülhetnek semmilyen állami szociális ellátásban. El vannak szigetelve a világtól, az ott élők jelentős része írástudatlan, a gyermekek többsége pedig iskolába sem jár – így aztán lehetőségük sem marad arra, hogy kitörjenek ebből a közegből.

A Pata-Cluj projekt azért jött létre Tonk Gabriella koordinálásával, hogy segítsenek az ott élő családoknak. Céljuk amellett, hogy a rendszeres jelenléttel és segítséggel könnyebbé tegyék a patarétiek életét, az volt, hogy hidat képezzenek köztük és a városlakók között, valamint hogy kiragadják őket abból a környezetből, és élhető lakhelyet teremtsenek a számukra.

A projekt időtartama alatt több mint 250 személyi igazolványt sikerült kiállítaniuk, és sokaknak jogi tanácsadást, valamint orvosi ellátást tudtak biztosítani. Az iskolán kívüli tevékenységekben, valamint a művészeti és kulturális programokban közel négyszáz gyermek vett részt – írni-olvasni tanították őket, játszottak velük, étel mellett pedig higiéniai ellátásokban is részesítették őket. Közel hetven személynek sikerült munkát közvetítsenek, valamint 35 szociális lakást tudtak biztosítani néhány kiválasztott családnak Kolozsváron, valamint a környező településeken.

„Nagyon fontos eredményeket értünk el, ugyanakkor még sok időbe telik, mire a reális változás érzékelhető lesz, és beérik a munkánk eredménye. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy kiragadjuk mindnyájukat ebből a veszélyes, élhetetlen és embertelen közegből” – hangsúlyozta Tonk Gabriella.