„A román hatóságok meg akarják szüntetni a Művelődés című folyóiratot. Bukaresti források beszámolnak arról, hogy intézkedés történt a Művelődés c. folyóirat megszüntetésére. A hatóságok két lehetőséget mérlegelnek. Az egyik szerint a Művelődés a hasonló profilú román nyelvű folyóiratba olvadna be, ahol a jövőben néhány oldalt bocsátanak a magyar anyag rendelkezésére. A másik lehetőség, hogy a folyóiratot a jelenleg hetente megjelenő A hét mellékletévé fokozzák le. Megjegyezzük: bármelyik intézkedést foganatosítják majd a román pártszervek, eredménye mindenképpen a romániai magyarság újabb kulturális jogfosztása lesz. A mai román rezsim arroganciájára mi sem jellemzőbb, mint hogy a Művelődés megszüntetésének gondolatát a budapesti Kulturális Fórum megkezdésének időpontjában szivárogtatták ki.” Ezt írta 1985. október 13-i, 1985/81. számú jelentésében a Hungarian Press of Transylvania/Erdélyi Magyar Hírügynökség. A 2019 áprilisában mindössze 68 évesen elhunyt amerikai magyar jogász és emberjogi aktivista, édesapja révén felvidéki, édesanyja révén erdélyi kötődésű Hámos László társalapításában 1976-ban létrejött, az ő elnöklete alatt működő Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation, közismertebb rövidítéssel: HHRF) terjesztette annak idején az említett hírügynökség anyagait.
Abban az időszakban történt mindez, amikor a Ceaușescu nevével fémjelzett romániai nacionál-kommunista diktatúra fénykorát élve dühöngött, és a kinti/benti világ dolgairól csak a szinte hermetikusan lezárt és szigorúan ellenőrzött hivatalos belföldi hírcsatornák megkerülésével lehetett értesülni/értesíteni. Aki nem élte, és a saját bőrén nem tapasztalta meg azokat az időket, nehezen vagy egyáltalán nem érti – mert nincs, ahonnan és ahogyan értenie –, hogyan volt lehetséges például az, hogy a Bánk bán és a Hunyadi László klasszikus magyar nemzeti operaművekkel együtt az összes magyar daljátékot és operettet törölték a Kolozsvári Magyar Opera és minden más romániai hasonló kulturális intézmény műsorából. És miért vették őrizetbe 1984 novemberében azokat az embereket, akik halottak napján, a marosvásárhelyi Postaréten a Székely mártírok emlékművére virágot vittek. S hogy az aradi határátkelőnél miért vezették be az általános testi motozást. S hogy 1985-ben miért szüntették be a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzó rádióstúdiók műsorát. Hozzáteszem: államiakat, mert akkor más nem volt. Ebbe a csomagba tartozott a Hungarian Press of Transylvania/Erdélyi Magyar Hírügynökség fentebb idézett híre a Művelődés tervezett és meg is valósított beszüntetéséről. Az erdélyi német nyelvű „testvérlappal”, a Volk und Kulturral együtt.
Az 1989 után újraindult Művelődés főszerkesztője, Mezei József pontosan fogalmazott a Miért szűntünk meg? című vezércikkében 1990 februárjában: „ezek a szerény, kis példányszámú, közművelődési folyóiratok igazság szerint jóval régebbről képeztek szálkát a sajtópolitika ügybuzgó irányítói szemében. Egyszerűen azért, mert a romániai magyar és német művelődési életet, népi kultúrát, anyanyelvi ismeretterjesztést, helytörténeti-történelmi témákat felölelő hagyományos rovataikban egészében véve ápolták, élesztették a nemzeti kisebbségi öntudatot. Ekként, emiatt kellett eltűnnie, formális ürügy híján is, a szemhatárról a Művelődésnek és a Volk und Kulturnak. Sajtótermékeink közül elsőkként. S mindjárt oly módon, hogy példázzák is egyúttal a kisebbségi nyelven létező időszaki kiadványoknak és intézményeknek, bárminemű fórumoknak szánt közeljövőben sorsát.”
Távol áll tőlem párhuzamba állítani az 1985. évi merényletet és a takarékos gazdálkodás ürügyén a helyi, illetve megyei fennhatóság alatt működő kulturális intézmények átszervezésére tett minapi kísérletet. A két eset közös vonása nem ugyanaz, hiszen míg 1985-ben politikai szempontok határozták meg az intézkedést, addig most, 2023-ban gazdasági szempontok mentén tervezik (tervezték?) – 1989 után nem először! – azt az átszervezést, amely az érintett kulturális intézmények megszűnését sem zárja ki. És nemcsak a nemzeti kisebbségek, hanem a többségi román nemzet műhelyeit is érinti! A kormány által közzétett terv láttán az önkormányzati szféra, a hatáskörük alá tartozó színházak és múzeumok azonnal reagáltak, a kulturális sajtó is tett lépéseket, és a jelek szerint az átszervezést elhalasztják.
Ezer érv szól a kulturális intézmények felettébb hasznos volta mellett. Egyet emelek ki csupán: a kultúra pénzben nem mérhető. Hiánya a funkcionális írástudatlanság, a gyökértelen, orránál fogva vezetett fogyasztói massza ijesztő méreteiben annál inkább.
